2012. október 12., péntek

Della Mária - Bánat, szomorúság


Della Mária

A világ is szomorú lenne, szomorúság nélkül
Ha nincs bánat, mi a mérce, ha szíved örül
Nem kéred, nem várod, jön és gyötör
Kéjelegve fojtogat, számára ez gyönyör

Ha öregszel, oly gyakran látogat
Bár nem és kor között Ő nem válogat
Hozzád jött, ne kergesd el a szomorúságot
Engedd be, tanít Ő, lehet jó barátod

Egyszer csak ahogy jött, máris tova tűnik
Mi nehéz volt tegnap, mára könnyebbedik
Távolba látsz, elmélkedsz, méla merengésben
Az igazság tűnik fel, gyöngyszem derengésben

Gyakran, ha képzeled közelgő halálod
A szomorúságnak lelked felkínálod
Szállj le a vonatról, mi "Búságba" visz
Dobd ki nehéz csomagod és könnyebbülsz

Őt, kit szeretsz beteg, s érte sérelem
Aggódsz, rettegsz, rád tör a félelem
A világban is látsz szomorúságot
Magadra veszed, mint nehéz nagykabátot

Bú és vidámság, karöltve járnak
Ne menekülj előlük, úgy is megtalálnak
Mind kettő úton van, nálad csak megpihen
Aztán tovább áll, elillan hirtelen

1 megjegyzés: