Fetykó Judit
Hideg a reggel, nagycsöppű harmat
ragyogtat fát, füvet, házat, tetőt,
egy-egy diólevél lesuhangat,
csendben éri az előtte esőt.
Koppant, pattan, a csonthéjú termés,
gurul, s elbúvik hullt levelekben.
Esténként sün gyűjt, talpa neszezés,
amint járkál a levélrengetegben.
Súlyosan hull a harmatos levél,
mit hideg, nedves éj csak siettet;
az orgona még állja a helyét,
rajta a lomb ősz-színbe nem ment.
Összehajol dió s az orgona,
köztük kopasz vöröses gallyával
télre kész a tamariszkusz; és a
fenyők, tuják dió rőt lombjával
szórtan, szótlan, nehéz-csöppű harmat
friss vizében tisztulnak a portól.
Csend van. Az ősz hidegen besuhant,
s neki hull le minden lomb a fákról
http://www.youtube.com/watch?v=lscNQH57D6I
VálaszTörlés