Válóczy Szilvia
Évszakokba rejtem önmagam... Neked...
Tavaszod vagyok, ki elhozza földi virágait szemed tükrébe, s ki első csókját
adja merengő szívednek. Nyarad vagyok, ki friss patakok csobbanását szórja
bőröd bársonyára, s ki földjében hordozza ajkad buja gyümölcseit. Őszi időd vagyok,
ki hajad kócolja, s nevetve karol beléd, mert szeret. A hideg tél, mely kezeid
közé téved, mely megdermeszt, az is én vagyok. S Te jeges ajkaimat olvasztod
forró leheleteddel, hogy újra... újra tavaszod legyek.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=bxT0xNAN6yI
VálaszTörlés