2012. december 7., péntek

Nosztromosz - Mindenért ...



Nosztromosz



Múlnak a napok, és mindegyik kivesz belőlünk egy kis darabot…
Mi marad így belőlünk?
A végén már csak mint lélek-csontváz menetelünk,
vagy árnyékká leszünk, ki kétségbeesetten keresi rég elveszett énjét?
Hová fogunk így jutni?
Mindig csak a rohanás, egy percnyi megállást sem engedünk,
csak szaladunk, s a por amit felverünk, hamuval vegyül.
Fuldokolva leélünk egy életet, és a végén a cél előtt rogy össze testünk.
Akkor miért?

Hogy miért?
A szép pillanatokért, egy mosolyért… jó szóért, új célokért.
Mindenért, amit az élet adhat!
S bár lehet, hogy az úton sok port nyelünk, mégis tovább megyünk
előre… elszántan, erősen vagy gyengén, de törekedünk… élni!
Futva vagy gyalog, de végül mind célba érünk.
Igen, múlnak a napok, és mindegyik kivesz belőlünk egy kis darabot…
… de minden hajnalon gyarapodunk is, mert ami elveszik, másból, máshogy újraépül.

1 megjegyzés: