Szomorúfűz - Nyílik az élet

Szomorúfűz

Nyílik az élet

http://www.youtube.com/watch?v=rpq4OU3nUr0

Az évszakok váltakoznak. Most még virágzik a föld, színorgia a természetben. Élnek a kertek, az erdők, mezők, hegyek, völgyek. Madarak ezrei zengik dalukat. Nedves felhők az azúrkék horizont távolában. Sodródva, olykor kinyílva felettünk, megöntözve az életet. Nyílnak a virágok, - árnyak, fények váltakoznak, játszadoznak. Eső hull. Az éjszaka betakarja a gondokat, az álmok ölelnek vagy messzire taszítanak maguktól, hogy a hajnallal megnyíljon az élet, telítve új reménnyel, - lámpásunk fényében, - a Nap gyógyító melegében.

Albert Ferenc - Lilaakác - Újra itt a tavasz

Albert Ferenc

Újra itt a tavasz

 http://www.youtube.com/watch?v=PB6PCD30uqk

Hűs tavaszi szellő pírt festett arcodra,
Gyengéden cirógat fénylő Nap sugara,
Langy meleg olvasztja a hókristályokat,
Duzzadva robog le minden hegyi patak.

Itt a kikelet…, egy tél ismét véget ért,
Vetési varjúhad a határba visszatért,
Madarak szorgosan építik fészküket,
Szirmait bontja az ébredő természet.

Szemérmes hóvirág fejét földnek hajtja,
Aljnövényzet dísze a kéklő ibolya,
Barka selymes virága ékesíti ágát,
Rigó, rikkantással hívogatja párját.

Úrrá lesz a fény a rút sötétség felett,
Világosság járja át naponta lényedet,
Érzed itt a tavasz, véredben bizsereg,
Hamvából kél életre főnixi éned.

¤

Lilaakác
Szeszélyes kis április menyegzőjét várja,
Lila ruhát ölt magára fenséges arája.
Megülik az esküvőt, nagy a dínomdánom,
Dongó, darázs, méhecske, mulat a nektáron.

Pilleszárnyán jő az alkony, illatfelhő száll,
Szerény, szende menyasszonyra nászéjszaka vár.
Fátyol mögül kémlel a hold mosolygós arca,
Titkok titkát kulcsra zárja fénylő pitvarába.

Böjti szelek viszik messze nászi köntös szirmát.
Beteljesült szerelemnek őrizvén csíráját.
Zöld kelmét ölt az újasszony, vége már a násznak,
Ágvégeken szivarra gyújt kérkedőn a násznagy.

Baráth Sándor - Tavaszi zsongás

Baráth Sándor

Tavaszi zsongás

Gyere kedves, gyönyörködj a zöldbe,
Már az igazi tavasz köszönt be.
Aranyeső egy hete virágban,
Sárgul a sok kesze- kusza ágban.

Amott a jácintok szépen sorban,
Szagold, milyen édes illatuk van.
Tegnap nyílt a kajszi fánk a kertben,
Méhek raja tőlem meg sem rebben.

A cseresznyénk már lassan kipattan,
Rigók is szeretik, ha gyümölcs van.
Szilvafával összeér az ága,
Ha virágzik a cseresznye bánja.

Mert épp akkor nyílik a virága,
Mikor permetet kell szórni rája.
Mert óvom a méheket és féltem,
Így hát marad permetezőgépem.

Azt mondják, hogy az lesz a világvész,
Ha a Földön a méhe mind elvész.
Akad még fa, no de nem sorolom,
Hatalmas dió áll az udvaron.

Harcos Katalin - Lamentáció

Harcos Katalin

Lamentáció

http://www.youtube.com/watch?v=r7DDPF3dSrE   

Múlandóságunk fogságában vergődünk.

Olykor homályba vész,

majd fölénk tornyosul,

ostorként végigvág rajtunk

a tudat: időnk véges!

Ma – vagy csak évek múltán

hajózunk át a nemlét határán?

Súlyos teher számot adni

múltunk és jelenünk

tettekben élő perceiről.

Mi az, ami lezárult végleg,

s jóvátenni már nem lesz alkalom?

Mi az, amit még el kell végeznünk?

Boldogít, vagy fáj? –

A számadás kora elérkezett!

Gyermekkacajok,

szerelmes lázban fogant sóhajok,

diadalmas sikerek, és

könnyek terhe alatt

botladozó léptek kísérnek.

A múlt betontömbjei között haladok

az egyre foghíjasabb, éteri jövő felé…

Keresem a kapaszkodót, a célokat,

az örömök kézzelfogható valóságát,

hogy úrrá legyek a bizonytalanságon.

Most haladékot kaptam.

Mikor söpör át újra a valóság

vihara felettünk, nem tudom.

Addig őrzöm a jelent;

mosolyodat, szerelmedet, az életet.

Szeitz János - Lelkemmel magam

Szeitz János

Lelkemmel magam

Lelkem foszlányai lebegnek kívülem

az élet valahol itt van körülöttem,

tudom, de nem érzem, semmi nem köt

semmihez, valakihez. Egy színű lett

ismerős, idegen. Nem vígasztal szánalom,

nem gyújt haragra gyűlölet.

Reménytelen hever bennem az érzelem.

Zsibbad bennem az emlékezés,

és olvasatlan lapoz éveket.

Az élők elmennek mellettem,

a holtak nem kísértenek.

Létük kiszámított élet-halál pályát

követ, aki kívül áll annak fókuszán

számukra joggal értéktelen.

Kísértet lelkem tőlük-tőlem

egyre távolabb lebeg, önmagában,

elfogadva sorsát, hiszen értelmetlen

a küzdés, ha célja önmaga.

Nagy István Attila - Dal

Nagy István Attila

Dal

Ma fújni fog a szél!
Kibontod hajad és énekelsz,
a fák összecsukódnak fölötted.
Vörös tulipánok hajolnak arcodra,
árvácskák szemében
csillog a csepp nevetés.
Megállunk a szélben.
Zöld az ég, a házak, szemedben
vidáman párásodik a mosoly...
Hajad zöldjén az este sötétlik.
Elindulunk.
Mögöttünk egyedül játszik a szél.

Kun Magdolna - Vigyázz magadra, kedves

Kun Magdolna

Vigyázz magadra, kedves 

Vigyázz magadra, kedves,
amennyire csak lehet,
mert jól tudod, mit jelent
arc-simító kezed,
hisz abból gyűjtök erőt,
mikor megtört ember leszek,
és rájövök arra,
hogy az élet csak egy szerep
a sors forgó színpadán,
hol mindenki egyformán
viseli a felvett jelmezeket.
Én is magam választottam
olcsó fehér ruhám,
melynek férceibe bújt
az a láthatatlan magány,
melyről azt hittem,
benne marad örökre,
de te eljöttél hozzám,
és aranyat futtattál
a foltozott részekbe,
mitől a rongyos ruha széle is
pont úgy ragyogott,
mint születésem percében
gyermekarcú szemem,
mikor az Úr kegyelméből
égi fényt kapott.
Vigyázz magadra, kedves,
vigyázz-vigyázz nagyon,
nélküled nem lennék,
ezt az egyet tudom,
mert világodban érzem,
hogy általad létezek,
s ebben a világban
- élni érdemes.

.kaktusz - Az élet, mint a tavasz ...

.kaktusz

http://youtu.be/YdgozpiyzDM

 

Tudod arra gondoltam,
hogy az élet, mint a tavasz,
elmúlik hamar:
mindkettő tele van lehetőséggel,
amit érdemes kihasználni jól,
s ha valaki nem megy a szabadba,
kevesebb lesz sok csodával …
az ember tele van tervvel, vággyal,
mindennél jobban óhajtja az elismerést,
a sikert, a szeretetet: programját
ezeket szem előtt tartva készíti,
mert siet, mert céltudatos,
az egyenest odavezető vonatra száll,
pedig lehet szép az út is,
jó program megélni a tavaszt magát …
aki a vágyai után lohol,
az észre sem veszi,
könnyen elmegy a tavasz mellett,
nem látja a rügyfakadást,
a virágba borulást,
ezen csodák híján
szerelemmel sem töltődik fel,
mindent megtervezve,
a véletlent messzire kerülve
kihagyja a való életet is talán…
és talán olyan is van,
aki a sikerre nem vágyik,
programot se dolgoz ki magának,
megy a cél felé ő is,
de talán kevésbé tudatosan,
nem vonaton, gyalog, nem siet,
sétál, van ideje
egy-egy bokornál megállni,
a megismert világot befogadni,
lépésről lépésre
megszeretni önmagáért,
ami nem férhet bele a zsúfolt,
a sürgető vággyal teli programba.

2013. április 27.

dPanka - Maradj még

dPanka

Maradj még 

http://www.youtube.com/watch?v=HgEfjvTm9js
 

Oly hosszú volt a tél
lelkem gyújtólángját
mégis csak szikrázta.
Üres tétlenségben,
csak álnok hitszegő
napok sorakoztak
a márciusi fagyban.
 
Úgy vártalak tavasz!
 
Feszítsd szét bennem
a láncolt mindenséget,
tőled pezsegjen
a lelassult vérem.
Az igaz tiszta meleg
újra járja át a testem.
 
Úgy vártalak tavasz!
 
Végre érzem illatát
ahogy csukott ablakon át
lenged be a szobám.
- minden sötét zugát-
S én nyitom ajtóm
madár énekére
s vidáman kacsintok
a csalfa szembe-szélbe!
 
Úgy vártalak tavasz!
 
Maradj amíg lehet!
Ne jöjjön még a nyár!
Ne szórd szét szirmait
viruljon sok virág!
A természet rendjét
én már rég ismerem.
Így, ha késve érkeztél
legalább ne siess el!
-Maradj még velem!-

N. Horváth Péter - Csapda

N. Horváth Péter

Csapda

Van-e ablaka, amin ha kinéz,
a látvány engem simogat körül?
S ahogy fölméri, lassan kiderül;
rám gondolnia nem olyan nehéz.

Látja-e, vagy csak nézi a tájat,
ami mögött már rég ott lapulok,
- fecskének háló, nyúlnak a hurok -,
vagy sejtés vagyok, mely mindent áthat?

Elfogadná-e a csapdát értem,
hogy elfogjam és szabaddá tegyem?
- Nem szabadulhat tőlem, csak velem,
hisz elengedném időben, érzem.

Novák László - Elvesztem

Novák László

Elvesztem

Elvesztem szemed fényében,
próbálnék szabadulni,
de láncra ver mosolyod,
mint szárnyaszegett galamb,
verdes lelkem,
csapdába esett szerelmem.

De nem akar szabadulni,
a bűnlajstroma édes teher,
mit kirótt rá varázsod,
ül tovább börtönében,
ketrecbe zárt szívem
s várja a foglárt minduntalan,
ki Te vagy, Kedvesem. 

Hogy ki van rács mögött ?
Nézőpont kérdése, én
vállalom az örök fogságot,
csak tiszta szerelmed legyen
börtönőröm,
s mindenkori szabadulásom miértje.

Mirian - Azon a napon ...

Mirian

Azon a napon ...

http://www.youtube.com/watch?v=eQzYqKcSJnQ 

szökkenő ezernyi pillanat…
Nevető szemedből
Érkező szivárvány áradat…
Ez mind enyém!
Magadból adod nekem
S én elfogadom
Oly szerelmesen!
Lélegzeted
Óh' sosem volt
Ily forró nekem az ölelés
Az egybeforrt levegő
A sóhajok, a mozdulat…
Kezed, mely simogat
Csak egyet jelent
Akarsz, szeretsz!
Szeretsz azóta
S én szeretlek
Bár nem állt meg az óra
Sem a szívdobbanás
Együtt vagy velem
Három éve már!
Osztod meg életed
Sorsod az enyémmel
Kézenfogva járnak
A béke estéinken
Velünk egy asztalhoz ülhet.
Végtelen türelemmel
Hagyom haladni időm
Mert Veled minden marad
Ugyanolyan, mint akkor
Azon a napon született
Igaz szerelemben.

Lelkes Miklós - Ma már ...

Lelkes Miklós

Ma már...

Az Időt mutatták az órák?
Egykor hittem: igen.
Ma már tudom: csak végtelennel
játszott el végtelen.

Ma már tudom, de későn. Árnyak
között tudás mit ér?
Ha szívre árnysor rásötétül:
dobog, de nem remél.

Szépséget mutattak a tükrök?
Egykor hittem: igen.
Ma már tudom: színekkel játszott
szomorú színtelen.

Pirosan ígértek a zászlók
csillagdalú csodát?
Csillagtalanban már az álom.
Zászlóin némaság.

Időt az órák nem mutatnak.
Szépség elragyogott.
Ma már tudom: a lélek sem más, -
létet játszó halott.

Ódor György - Könnyű nevetés

Ódor György
Könnyű nevetés 

Mikor szemünk sugara összeért,
megállt szemérmesen a fény,
csak mi mozdultunk egymás felé.
Kislány, sétálsz-e még velem,
fogod-e álmodban a kezem,
mondod-e, mondod-e még,
én leszek a te kis feleséged
s hallod-e könnyű nevetésem,
világ férfiainak szégyenét,
hisz csak ez volt rá a felelet.
Mögötte mégis, titokban
szenvedtem én, nyüszítő kutya,
most is érzem, hol van
a fájdalom torkomban,
hol a szó elakadt. Én buta!
Tán megbántottalak,
bár öleltél, csókoltál, te vad,
kit elejtett a vadász. Édes falat!
A csillagok nem látszanak mind.
Én is úgy vagyok már veled,
van egy örök, múlhatatlan kincs,
nem érzékelhetik szemek,
sötét burkaimban valahol bent
újra s újra megkérdezed,
mire nem kaptál feleletet.
S a fiú csak nevet, ma is nevet.

Válóczy Szilvia - Erdődként

Válóczy Szilvia

Erdődként

http://www.youtube.com/watch?v=qzY_rDrUe3o

Úgy állok majd előtted, mint a meztelen természet, virágom nyitom szemednek, ahogy az erdő mélyzöld, buja lágyságát a törhetetlen sziklának. Azt figyelem majd, hogyan pásztázod testem körvonalát, hogyan kívánod ajkam érintését. S úgy kívánlak majd én is, minden csodádban.

Szomorúfűz - Árnyak és fények ölelésében

Szomorúfűz

Árnyak és fények ölelésében

http://www.youtube.com/watch?v=CIXEUGx_Q_0

Árnyak és fények

játéka a lombok között.

Fekete fehér színek,

keveredve a szivárvánnyal

tarkítják életünk palettáját.

Hódolunk és hódítunk

szerelmetes szíveinkben,

szárnyaló lelkünkben.

A távoliakra gondolunk,

kiket elsodort tőlünk az élet.

Sugároznak bennünk az emlékek,

erőt adnak mindenhez

és vezérelnek utunkon,

hogy van miért.-

érdemes élnünk,

árnyak és fények ölelésében

Szilágyi Ferenc /Hubart/ - Fényfohász

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Fényfohász

elég a holt szürkeségből
más üzenet kell az égből
palettáról császársárga
napfény aranyló varázsa
elég már a csupasz ágból
halott fényű jégvilágból
félre a hó-szarkofággal
elő a színes csodákkal
arany mag hulljon a földbe
éledjen a mező zöldje
hadd viruljon réti pompa
fénnyel metszett ablakomba
csillogjon a nap szilánkja
hadd lobogjon ékes lángja
élet nedve bizseregve
áradjon a zsigerekbe
tavasz gyökere fény ága
szívemben nyíljon virága

.kaktusz - Édes teher

.kaktusz

http://youtu.be/09IkdhwlMfs

Tudod arra gondoltam,
hogy az élet annak,
aki másét magában kihordja,
és annak is, aki megkapja,
áldott állapot,

és ha édes is,
mégis csak teher súlyánál fogva…
édes is, meg teher is,
minél előrehaladottabb
nehezebb is annál,
végül már
megkönnyebbülés nélküle,
de azért mégis jó vele,
elengedni nagyon nehéz…
a szeretet az élet fontos része,
az életnek a dobogó szíve,
ami áldás, és egyben teher is,
még akkor is, ha édes:
míg meg nem születik,
az ember gondtalan,
vigyáznia csak magára kell,
lehet akár felelőtlen…
de ha megkapja áldásként
magzati állapotban a szeretetet,
akkor már nem képes élni
csak magának,
a teher vele együtt növekszik,
kis szeretet kis gond,
nagy szeretet nagy gond,
édes teher az, ami súlyával
az egész életet megváltoztatja,
teszi sokkal szebbé
és sokkal nehezebbé.

2013. április 16.

Gubcsi Lajos - Léleknyom

Gligorics Teréz - Tudják e?

Gligorics Teréz

Tudják e?

Tudják-e a kéklő ég felett,

Hogy az ember mennyit szenvedett

Míg tegnapja nyugalomra tért,

S megtett mindent, amit megigért...

A virradatban többé nincs öröm,

S várja még egy egész év-özön,

Melléfogott álom, hóvihar,

Álom, mit a hajnal  megzavar,

Könnyzápor egy fakúlt kép felett

Hulló levél hóvirág helyett…

Az égre néz egy fáradt éjszakán,

Végrendelést várva már csupán,

Poklot, avagy fénylő csillagot.

De csak kísértetek járnak ott…

Amikor már semmit nem remél,

Már csak halvány emlékeknek él,

Semmit sem kér, nem imádkozik.

Ül és vár…de mi sem változik…

Tudják-e a kéklő ég felett

Hogy az ember mennyit szenvedett

Míg szive közömbösségre lelt?

Kérdeztem, de senki nem felelt…

dr. Szeicz János - Meditáció

dr. Szeicz János

Meditáció

Zöldellő lankák közt bolyongva
érzem a széna illatát a szélben,
elém ezernyi százszorszép terít
dús fehér szőnyeget a réten.
Iszom a nap fényét, s a tájat,
csodálom aranyát ringó kalásznak,
és méhzöngte akáciák alatt
fürtös virágok között várlak.
Óh, ha láthatnád te is velem
hímes mezőnek cifra díszruháját,
és éreznéd a fák árnya alatt
búvó zsálya fűszerillatát.
A természet csendje beborít,
forrásként csobog át rajtam az élet,
ősvizének mélyében kereslek,
talán ott megtalállak téged.

Berze Tünde - Megíratlan könyv

Berze Tünde

Megíratlan könyv

http://www.youtube.com/watch?v=AgFNxhJOEIo

Nincs színe,
nincs szaga,
nincs semmilyen matériája,
mégis sorakoznak benne
rendjei a szavaknak,
tetteknek,
és megannyi tévedésnek.
Egyszer kihajtott
a semmi egén,
s nőtt a vastagsága,
ahogyan teltek lapjai,
szövevényes álmokkal,
a torzó létezés napjaiban.
Szél fújta,
Nap égette,
fagy tördelte,
mégis létezik
a láthatatlanság legmélyén,
hisz velünk születik,
s majd velünk porlad el...
...anyagtalan mivoltát
őrzi majd a mindenség,
de nem olvassa többé más,
csak a lágyan imbolygó,
örök-fény.