2014. január 31., péntek

Szomorúfűz - Február - télutó



Szomorúfűz
Február - télutó


http://youtu.be/S-0nfYSnKDM



Szállingózik, hull a hó
Vastagodik a hótakaró
Hópelyheket fú a szél,
Vízfagyasztón itt a tél
Dideregnek a madarak
Jégcsipkések a kopár ágak
Jégvirág az ablaküvegen
Jeges felhők az égen

Még nincs vége a télnek, és bármeddig is tartson, nem örök.
A tél – remélve, az utolsót – kemény támadást indított. Havazás, hó, jég  – dermedt hideg, fölöttünk fagy, a vizeken jeges ár. Jegesek a reggelek, megfagynak, jéghártyába dermednek a nappali sugarak.
 A havon át szél zúg, kavarogva tűnik tova, a havat is összetorlasztva.
Most vastag hótakaró borít mindent. A hírekben halljuk: hófúvások, akadályok ország és világ szerte, de a téli sportok szerelmeseinek örömet nyújtva. Hósapkások az autók, a házak, a fák, a bokrok kesztyűt és vastag hópapucsot húztak, a lombtalan ágakon jégcsipkék díszelegnek. Vakít a hó, szinte számolhatóak a hópelyhek, most cidrizve örvénylenek a végtelenben, a februári hideg szélben kristálygyöngyökként libbenve. Az ablakon túl játszi hófüggönyt húz a sűrűn szárnyaló hópihe, fehérré varázsolva a tájat és az életünket is.
A hanyatló februári nap – ha mutatja magát - érdekessé varázsolja a horizontot.. Az éjszakai égbolton ezüst fényével csípősen bújik ki a hold.

Ez az időszak kicsit a szórakozásé, hiszen farsangi időszak van, de lelkünk mélyén már szárnyal a megújulás, az új kikelet, megolvasztva a jégüveget, a dermedtséget. Elhozva az újat, a természet ébredését.

Radnóti Miklós - Február



Radnóti Miklós
Február

újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.

.kaktusz - február - a tél utolsó hónapja



.kaktusz
A tél utolsó hónapja 

Bizony, minél lángolóbb a szerelem,
a búcsú annál keservesebb,
még akkor is, ha tudjuk biztosan,
hogy a kedves visszatér egy napon,
s legyen bármilyen fagyos is,
távozik a tél februárban mégis,
ami keserűség az ő szerelmesének,
de a várakozás gyönyörűsége
a másiknak,
a tavasz hűséges imádójának,
kinek ez az utolsó a reménytkeltő,
szerelmes, aki türelmetlenségében
messzire ijesztené a telet,
hogy a átadja a helyet a kedvesnek,
a kedvesnek,
aki itt van már a kertek alatt...
a február nem húzza sokáig a búcsút,
ő csak egy rövidke, szerény hónap,
a télben is csak utolsó,
nem áll hosszan útjába
sokak kedvesének,
a virággal köszönő tavasznak...
az egyiknek szomorúság:
a búcsú napjai hamar elszállnak,
sokat kell várni a következő találkozásra,
a másiknak ez a rövidke,
reményteli hónap
végtelennek tűnik...
valaki búcsúzik szomorúan,
valaki készülődik a találkozásra,
februárban, a tél utolsó hónapjában.

2014. január 31.

Dsida Jenő - Február



Dsida Jenő
Február
A farsang dícsérete

Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány,
egymásra torlik két fura menet,
megállnak és hosszú farkasszemet
néznek, zászlójukat kissé lehajtván.

Az egyik bűnt sirat és bűnt temet,
gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán,
a másik csapat maskarába varrt fán
ördögfejet visz, táncol és nevet.

Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal,
bűnbánon látja angyalok karát
s szemét lehúnyja méla áhitattal;

míg a zarándokfő, egy véri barát,
szíve mélyén, mely zárva hét lakattal,
idézi antik istenek nyarát.

Kósa Emese - (Meg)szökött február



Kósa Emese

(Meg)szökött február


A reggel hátát
paskolja a hajnalnak…
mindjárt március.


A felkelő Nap
bús egykedvüségében
néz le a Földre.


Tyúk kapirgál a
kertben tavalyról maradt
búzaszem között.


Ring-reng a tócsa
repedezett jó tükrén…
elköszön a Tél…!?


(Meg)szökött hideg
február -egy álló-nap
tovább tart a tét.


Nyújtózik még egy
jó hosszú kiadósat
február vége.


Szél ücsörög a
kopár ágaknak hegyén
délutáni nap.


Beleásit a
Holdba fáradt február
szélcsendes éjjel.

Kosztolányi Dezső - Februári óda



Kosztolányi Dezső
Februári óda

Jaj, mily gödörbe buktat e február,
mily mély homályba? Csillagaim hunyó
világa hamvad. Földre ver le
szörnyü betegség.

Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt
egyszerre itt van, szőnyeges és meleg
szobámba sétál, mint a farkas,
rám vicsorogva.

Ijedve futnék, ámde hová lehet?
Nincsen menekvés, zörgetek esztelen,
kemény kilincsen és vasajtón
koppan a szándék.

Csupán te állsz itt, kedvesem, árny gyanánt,
távolba mosva, sápatag és merőn,
már mint az özvegy, kit halott férj
hűtlenül elhágy.

Még sincs üres szó ajkadon, és hazug
vigaszt se súgsz te. Mint a csodálatos
józan való vagy, és a hűség
s mint a halál nagy.

El is felejtem a szanatórium
pálmáit és a téli-sötét delet,
s a mélyből a fényes magasba
fölkiabálok.

Jó volt tevéled járni a sárgolyó
üröm-vidékét, a keserű mezőt,
ó boldogságom édesanyja,
társam a rosszban.

Én nem szerettem önmagamat soha.
De te szerettél. Egyszerű és igaz
jóságod oly gyors, lángoló volt,
hogy utolértél.

Ha fújt a szél, még át se cikázhatott
a gondolat, hogy "meghülök", amikor
önzésem is előzve: "meghűlsz",
már te kimondtad.

Lásd, így dicsérlek szakszerü, tárgyias,
pontos szavakkal, úgy, ahogy illet ez,
mert köznapi voltál te mindég,
mint a verőfény.

Kések között, a végzet a vállamon,
téged dalollak, még nyomorékul is,
száj nélkül is, szájamba sebbel,
emberi nagyság.

Ligeti Éva - Télből ébredve - Február



Ligeti Éva

Télből ébredve

Ronggyá foszlik a hóhatár
Szűkölő szívem jóra vár
Dörgölöm szemem – hol vagyok?
Hathor kezében olvadok


Csepegő jégcsap cseppenő
Kellene már egy szerető
Ölelne virág szirmaként
Kacsintna’ csibész cinkosként


Bódult reményem szédeleg
Szellő sálammal enyeleg
Arcom csippenti, pirulok
Télből ébredve virulok

Márai Sándor - Február



Márai Sándor
Február

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát – korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

(A négy évszak című könyvből)

Február - Télutó - Jégbontó hava



Február - Böjtelő hava - Télutó - Jégbontó hava - Szarvastor hava


Február a rómaiaknál a legősibb időkben az utolsó hónap volt, záró napja pedig Terminus, tehát a végzés, a befejezés ünnepe. Ez magyarázza, hogy részben a halállal, részben a termékenységgel kapcsolatos kultuszok fűződnek ehhez az időszakhoz, és általában az engesztelés hónapjaként tartották számon az ókorban. Ovidius a Római naptárban részletesen leírja a februári ünnepeket és a velük kapcsolatos mitológiát. A hónap nevének eredetére is magyarázatot ad: februa néven neveztek minden olyan anyagot, amellyel a tisztító szertartásokat végezték.
A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, "tisztulás" szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. A február eredetileg hiányzott a régi tízhónapos római évből, Numa Pompilius függesztette hozzá.


Angyal – Február
Februárban a pozitív gondolatok erejével ismerkedhetsz meg. Ez a hónap az angyalok szerint alkalmas a gondolat-nagytakarításra, arra, hogy beazonosítsd magadban a negatív önmegerősítéseidet és az önkorlátozó hiedelmeidet, majd átadd őket az angyaloknak, hogy új, pozitív gondolatokkal és önszeretettel helyettesítsd ezeket. Ebben a munkában Mihály arkangyal lesz az egyik legfontosabb támogatód, őt nyugodtan megkérheted arra, hogy tisztítsa ki az elmédből a negatív gondolatokat és az önkorlátozó hiedelmeidet. Mihály arkangyalt arra is megkérheted, hogy segítsen neked felfedezni a benned rejlő isteni teremtő erőt, és a mindenkiben ott ragyogó isteni szikrát.

¤

A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek február hónapba:


Vízöntő (január 20.–február 19.) és

Halak (február 20.–március 20.).

¤

Népi megfigyelések


- ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni
- ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni
- Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja

Február régi magyar (katolikus) neve Böjtelő hava, jelezvén a farsang utáni és húsvét előtti időszakot. A meteorológusok Télutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Jégbontó havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) Szarvastor havának nevezték februárt. A Nap a Halak jegyébe lép.

¤

Népi mondóka


Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.

Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.

¤

Mit jövendöl a 100 éves naptár?


Szép és állandó idő következik, ha délkeleti szelek vannak, ha a Hold igen fehér, ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen.
Rossz vagy lágy idő lesz, ha nyugati szelek vannak, ha huzamosabb hideg után a hó jégalakban esik, amit könnyű észrevenni, midőn az ablakhoz csapódik.



2. Gyertyaszentelő.



A rómaiak a hajdani tavaszkezdő ünnepen gyertyás-fáklyás felvonulásokat rendeztek. A kereszténység átvette az ősi tűzkultuszra utaló szokást: a házakban eloltják a tüzet és mindenhol szentelt gyertyákkal világítanak. A gyertyaszentelő napjához fűződik a legszélesebb körben elterjedt időjóslás: e napon a téli álmából felébredő medve kijön a barlangjából, ha napos időt talál, s meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik, mert még hosszú lesz a tél. Tehát, ha ebben az időszakban fel-melegedés, napos idő van, a tél még hosszúnak ígérkezik.

¤

3. Balázs.



A diákok patrónusa. Több évszázadra visszanyúló szokás szerint e napon tartották a Balázs-járást, amikor házról házra vonulva toborozták a diákokat az iskolába. Ezen a napon van a "balázsolás" is: a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék.

¤

6. Dorottya.

 Kedvelt nap farsangi mulatság tartására. (Gondoljunk Csokonai Dorottyára.)
 Időjósolás is fűződik hozzá: "Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja" a fagyot.

¤

10. Skolasztika.

Az oltóágak szedésének napja.

¤

11. Elek.

Kígyóűző nap, a havasi pásztorok tavaszkezdő napja - ilyenkor a hegyeken nagy tüzet gyújtanak a gonosz elűzésére.

¤

14. Bálint.

A tyúkültetés napja, ekkor kezdenek párosodni, fészket rakni a verebek. Újabban nálunk is megünneplik a Valentin napot, a szerelmesek nyugat-európai ünnepét.

¤

16. Julianna.

Dorottya ellenkező napja.

¤

19. Zsuzsanna.

Elviszi a havat, zöldellni kezd a fű, és megszólalnak a pacsirták.

¤

24. Jégtörő Mátyás.

Ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. Vagy ha jeget nem talál, akkor csinál.
 A halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájá"-nak nevezi, és egész évre bő hal-fogást ígér.



Farsang.

Idejét úgy számolják ki, hogy az első tavaszi (II. 21. utáni) holdtöltére következő vasárnaptól (húsvéttól) visszaszámolnak hat hetet (a böjt idejét).
 A farsang a közelgő tavasz ősi örömünnepe, egyúttal a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése. Számtalan gonoszűző és termékenységvarázsló álarcos, alakoskodó szokás fűződik hozzá (kongózás, kormozás, téltemetés, busójárás stb.).
 A legtöbb esemény farsang vasárnapjára és a rá-következő néhány napra, "farsang farkára" esik: így húshagyó keddre, a böjt kezdetére, hamvazó szerdára, a dologtiltó napra, amit böjtfogadónak is neveznek. Ezen a napon tartják a keresztények a "hamvazkodást".
 A húsvét vasárnapig tartó böjtben húst és zsíros ételeket nem esznek, csak főtt tésztát, aszalt gyümölcsöket és a korpából készült leveseket.




Február – Kert



A csíziók könyve szerint "felkészülünk a tavaszi munkákra, ha az olvadás beáll, a víznek szabad folyást nyitunk. A gyümölcsösben az egymást sikló ágakat lemessük, hernyófészkeket irtjuk. Tehenek borjadzásakor gyakran és bőven kell almozni. Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanígy Üszögös Péter és Mátyás napján."

*

Tervezzük meg az ágyásokat ügyelve a vetésforgóra

A különféle fajták társítása növeli a terméshozamot.

Amint a nappalok hosszabbodnak, kezdjük meg a kiültetést

Készítsünk vagy vásároljunk melegágyat

Szerezzünk be trágyát a melegágyhoz

A palántákat takarjuk le befőttesüveggel

Napfényes napokon szellőztessük az üvegházat vagy a fóliával védett melegágyat

Napos időben lazítsuk meg a földet

Terítsünk el a komposztot az ágyás teljes felületén

Helyezzük a melegágyat védett, napos helyre


Sok boldogságot, jó egészséget


 kívánunk


a hónap névnaposainak,


születésnaposainak!

Wass Albert - februári álom



Wass Albert

februári álom

Kint tél van még; hideg, könyörtelen,
Az ablak alatt elsüvölt a szél.
Fedélcsatorna pléhe felzokog,
Ott fent a kémény jajgat és beszél.

 
A képzelet varázsa messze száll,
S mint őszi pára itt-ott fennakad;
Egy szürke dombon s néhány régi fán
Meg-megpihen s halkan tovább szalad...

 
Már lefolyt a bércek hó-palástja,
Sötét-lilára vált a vén havas;
Szalonka száll a csendes esti szélben,
S a napsugár már zöld rügyet fakaszt.


A kismadár is megcsendül az ágon,
Tavaszi vágyak vidám dallama;
Túl a ködbe burkolódzó fákon
Mintha bíbor-eső hullana.


Jön az alkony. Az áldott nap leszáll.
Vonulnak már a szürke vadludak;
A légben kezdődik a szúnyog-bál,
S a völgyben tompán harsog a patak.


Azúr-egen a csillagok kigyúlnak:
Arany szegek a tündér kárpiton.
A földre sápadt csillagocskák hullnak:
Pásztor-tüzek, a vén hegyormokon.


Kint még zokog a vén fedélcsatorna,
Ablakom a szürkületbe tárom.
Hideg havát a szél szemembe hordja:
Elsuhant már a februári álom.

Balázs Danó Tímea - Február - Téli tájkép



Balázs Danó Tímea
Téli tájkép

Sorban állva füstölögnek a kémények
sehol sincs, sehol sincs egy teremtett lélek
az utcán tollpuha horkoló hóbunda
mintha az élet itt télen csak aludna…

Szuhanics Albert - Február ... jeges szele



Szuhanics Albert

Február jeges szele


Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.


Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng..., csattogó....


Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.


Arcomba havat hord,
karmaival hasgat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.


Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!


Enyhüljék a kemény,
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!


Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!

*

Szuhanics Albert

Február



Február az új élet reménye,
tavasz tavaszának hajnala.
Vágyainknak zsenge magvetése,
ébredezés, ábrándok hava.


A nappali fény, hosszabbodni látszik,
míg délidőnek árnya rövidebb.
Már a barka rügyet bont, virágzik,
érezni, a tavasz közeleg.


Tisztább a lég, múlnak bús ködök,
a szürke napok egyre távolabb.
Már az ég is kékbe öltözött,
dédelgetvén féltett álmokat.


Új tavasz jön, új álmok, új vágyak,
a múlt, mint a tél lassan elmerül.
Másképp ragyognak utak és házak,
lelkünk könnyebb, lényünk felderül.


Olvad a hó, az eresz megcsurran,
ha ráragyog az áldott napsugár.
Járom utam az élet utcáin,
újabb évvel bölcsebb vagyok már.

L. Horváth Zsuzsanna - Havazás



L. Horváth Zsuzsanna

Havazás

Tavaszt vártunk
havat kaptunk
hóbuckákban
topoghatunk.


Dunna-rázó
Holle anyó
horgolt nekünk
hótakarót.

 
Csillogóra,
villogóra
kerekedett
fák vállára.


Hópamacsok
bokrok hegyén
puhán szalad
köztük a szél.


Kéklő égből
földre hulltak
napsugárban
föloldódnak.


Tavaszt várunk,
majd' megfagyunk,
márciusra
kiolvadunk.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Vágyom



Nagy Csaba /Gyémánt/

Vágyom


látod, ott,
hol szirmukat dobják az elnyílt hóvirágok,
esőkben a feledett
februári domboldalak mögött
sodor a sors,
ázok


érzem, már sár temet


ősz vesztette színét, amikor a fény
tükrözhette elém
bánatban fészkelő szép szemed


festenék,
küldj tavaszt,
lengjenek mélyzöldben a csupaszodott ágak,


lesz-e még erőm, hogy térdre is álljak?

B. Huszta Irén - Tűztánc



B. Huszta Irén

Tűztánc

Gyertyát, ha gyújtok,
nézem az apró lángot,
fényét, ahogy világol,
jeges szív mélyére hatol…

 
Láng lobogjon, táncoljon,
vérvörös tűztánc lobbanjon!


Süss fel Nap, kérlek!
Melegítsen a fényed
fagyott földet, életet,
tavaszodó fáradt telet.


Láng lobogjon, táncoljon,
vérvörös tűztánc lobbanjon!


Fahasáb-gúla,
gyújtós-forgács alatta,
gyufa sercen, s a lángja
a fa vastagját nyaldossa.


Láng lobogjon, táncoljon,
vérvörös tűztánc lobbanjon!


Gyertyát, ha gyújtok,
nézem az apró lángot,
fényét, ahogy világol,
jeges szív mélyére hatol…


Láng lobogjon, táncoljon,
vérvörös tűztánc lobbanjon!


Bármilyen kis tűz
fénye sötétséget űz,
alig-résen is betűz,
lelkes lelkeket egybefűz.


Láng lobogjon, táncoljon,
vérvörös tűztánc lobbanjon!


Táncol tűz körül,
amint nagy füstje elül,
tűzön jár, forog s derül,
hevébe mind belemerül…


Láng lobogjon, táncoljon,
vérvörös tűztánc lobbanjon!


Nélküle élet
és halál sem létezhet,
minden sejtet tűz éltet,
s halál hamva újra éleszt.


Láng lobogjon, táncoljon,
vérvörös tűztánc lobbanjon!