2014. április 29., kedd

Szomorúfűz - Remény-tavasz - Lélekszárnyon...



Szomorúfűz

Lélekszárnyon …

Azúrkék ég virágzik felettünk.

Fénylegyezőjét nyitja szét a Nap.

Téged őriz szívemben minden pillanat.

Tárt ablakok, a kert felől madárdal zeng.

Hunyt pillák mögül is aranyfények ragyognak és a csönd is bezár magába.

Emlékeznek Rád a bokrok, a fák, - ahol vígan trillázik a rigó.

Lélek szárnyaidon ma is velünk vagy.

Repülj hozzánk, s maradj …

Kormányos Sándor - Szemedben csillagok



Kormányos Sándor

Szemedben a csillagok
Nézd, bealkonyul
és este lesz újra
szemedben fáradt
csillagok
gyúlnak remegve
míg nyújtózó csendben
karodba bújva
hallgatok.
Szívdobbanásod
álomba ringat
s a felénk induló
holnapok
könnyűvé válnak
s felragyognak,
mint szemedben
a csillagok.


Gligorics Teréz - Ne menj még el



Gligorics Teréz
Ne menj még el

Ne menj még el...
Időtlen időkön át vártam jöttödet.
Ma végre magukkal hoztak a fecskék,
csillagként ültettelek el szemeikben
azon a tavaszon, amikor szárnyuk alatt
suhant el a lelked...
Belecsókoltalak már minden jégvirágba,
s pókhálóból szőttem neked szemfedőt,
nézd, hogy lengeti a márciusi szél...
Ne menj még el...
Zsoltárokat zengő madarak éheznek tavalyi
napraforgóföldeken
s még csak ezután nyilnak majd az orgonák,
emlékszel?
Megrészegülve ittuk be illatát
azon a májusi estén...
Árkot ugrottunk, s te beleestél,
majd nevetve ráztad le
magadról a sarat...
Most őrizgetem ami még maradt
a moha-lepte kavicsok alatt
s e pillanat leheletében
megtaláltalak,
enyém vagy újra,
velem vagy újra...
Ne menj még el...
Oly messziről nem tudlak
mégegyszer visszahozni,
ülj le mellém bár egy percre,
hisz emlékedben élni olyan jó...

Lassan virrad...
Láthatárom tavaszára
halkan hull a hó...

Tornay András - ... érted, hozzád ...

Tornay András
... érted, hozzád ...
 

Fazekas Valéria - Szeretem



Fazekas Valéria

Szeretem
Szeretem
a fűszálak lágyságát,
föld mélyének
fanyarkás illatát.
Szeretem
mezőnek minden virágát,
szellőtől hullámzó
tarka dunyháját.
Szeretem
A napsugár meleg szikráját,
játékosan csiklandó
arany sugarát.
Szeretem
A pataknak fodros hullámát,
fenekére rakódott
kövek moraját.
Szeretem
Erdei fenyőnek hűs árnyékát,
felriasztott madarat,
mi róla tovaszállt.
Szeretem
A felhőnek lomha mozgását,
eleredő könnyének
sűrű záporát.
Szeretem
Ha az égen villám cikáz át,
vad forgószélben
a mennydörgő ropogást.
Szeresd Te is
lásd a föld kincstárát,
halld
a természetből áradó suttogást.

Maszong József - Csak te .. meg .. én



Maszong József
Csak te .. meg .. én

Csak te..meg..én..
az ég peremén..
hol baj sosem ér..
mert ketten leszünk..
te..meg..én..
fogom kezed..tartom..
s nem engedem..
csak csókolunk..
ez lesz ételünk..italunk..
ölelésből ágyunk..
s ha egymásra vágyunk..
fürdünk a szerelemben..
az ég peremén..
csak te..meg..én....

Fetykó Judit - Álomban



Fetykó Judit
Álomban

Az öreg, nehéz faajtón, mitől úgy
rettegtem kiskoromban, léptem be veled,
átlépve ezzel minden gáton,
hogy a múltamba beengedjelek
Minden az ismert, a régi volt,
a ház a tornác, a bútorok, szobák,
nem találtam semmi titkot,
mit ne ismernék ideát.
Nagy-nagy csend és nyugalom
fogadott az öreg házban itt,
nem kellett elmondanom,
tudtad, nem kérdeztél semmit.
Kéz a kézben lassan körbejártunk,
a falakon sok poros régi kép,
a házam-ékessége lámpát is megtaláltuk,
magunkat, egymást. Ez elég.

.kaktusz - Az élet értelme a szeretet



.kaktusz
Az élet értelme a szeretet

Tudod arra gondoltam,
az életnek értelmet a szeretet ad,
de ahhoz,
hogy az ember szeretetet kaphasson,
először önmagát kell megszeretni,
és az csak úgy lehet,
hogy szerethetővé kell lenni,
hogy ablakot ajtót nyitva tartani
lehessen bátran,
rejtegetni való piszok ne legyen...
talán sokan el fognak menni úgy,
hogy be se tekintenek,
figyelem nélkül továbbmennek,
vagy a rendet észreveszik,
betérni félnének mégis,
ahhoz a bocskoruk túl sáros,
és még járhat arra tolvaj is...
de a rendre, a szerethetőségre
vigyázni kell annak ellenére
éberen kell lenni,
mert ahogy az ember
az otthonát nem kedveli,
ha nagy benne a zűrzavar,
becsuk, mindent elsötétít,
hogy a piszok rejtve legyen,
s ha a fény nem világít,
akkor tovább megy az is,
aki otthonra vágyik,
aki különben szívesen betérne,
tudván, hogy ahol világos van
éberen várnak ott:
a rendben tartott otthon
maradásra csábít a szíves fogadtatás...
mert van, hogy a " vőlegény" késik soká,
de egyszer biztosan megérkezik:
aki rendben tartja a legbelső otthonát,
a világra ablakot bátran nyit,
és a nyitott házba könnyen jut be a szeretet.

2014. március 18.

Margot - Szösszenet



Margot
Szösszenet
Szemeim égnek…
Távozó fények…
Bennem a lélek
Remeg.

Céltalan élet…
Veszett remények…
Arcomon könnycsepp
Pereg.

Gyönyörű álmok…
Halott virágok…
Most búcsút intek
Neked.

Hát Isten véled…
Vissza se nézek…
Utamon magam
Megyek.

Ódor György - Mit ér



Ódor György
Mit ér 

Már évtizedek óta élek,
bármi lesz, az egész mit sem ér,
bár lehet, hogy az idő téved,
fut, rohan sosem volt kincsemért.
Senki nem tarthat az ölében.
Minek? Nem jár érte fizetés.
Egy tárgy szeretnék voltaképpen,
kispárna, avagy virágcserép,
kit átölelnek puha kézzel,
vagy ápolják, legyen üde, szép,
nem zavarna a világvége,
mást meg ez a buta költemény.
De lettem sok nappal és éjjel.
Ezt most mind magamra költeném.

Egyed Emese - A kert kapujára



Egyed Emese
A kert kapujára

Ne félj, ne félj: leánderek,
tuják, fenyő, juhar
lombja susog, ha sír a csönd -
véd madaraival.

Ne félj: a ház meséje szól
a rózsakapuból,
a kővázák, az oszlopok,
a teraszok alól.

Mesélj magadról, szólj te is,
tűnj homályból elő,
ragyogj, mint vadvíz fodra közt
pikkely és drágakő.

Ne félj, örömhírt is veszünk,
már útra kelt feléd
megújította lelked is:
arcát és köntösét.

Fehér lépcső, hűvös falak:
békesség járja át!
Kívánd, hogy itt teremtse meg
a jókedv otthonát –

Ha lomb és szél találkozik,
s ha nem véletlenül -
ha láng és víz ölelkezik,
s az álom sem kerül –

tán nem hiába volt rigó,
és surrant fű között,
nem hiába, hogy kert és szív
zenébe öltözött,

nem volt hiába bánatunk
ötven nap ünnepén,
a megfejtésben részt veszünk.
Az Úr. Meg Te. Meg én.

Simon László - A zálog

Simon László
A zálog


Bodó Csiba Gizella - Titkok



Bodó Csiba Gizella

Titkok 
A hegyfőt köd sál takarja,
mi mögötte van, Titok.
A nagy Titok Te vagy,
Ki ismer Téged,
Az a még nagyobb!
Üres kockák négyszögében...,
erről szól az élet: keressétek!
A válaszok a megfejtetlen
Megfejtések.
*
Védett völgyben,
Ringató vízben
Lubickol létem.
Honnan kerültem,
Hogyan merültem,
Féltem, kértem?
Talán majd megértem.


De már itt vagyok
A Körben,
Mély-barna Föld-Anya méhe,
Itt ringok a közepében,
Szíve dobbanását,
fejem felett hallgatom, -
Dobbanásban körbe ölel, -
Térj vissza!
Térj vissza –
Magzatom!
*
Milyen megsemmisülés,
Milyen születés
Találkozások órája
Az elcsendesedés.
Kik elmentek, jönnek sorba,
A világ nagy folyója sodorja
Emléküket.

Ficzura Ferenc - Kékes vásznán



Ficzura Ferenc

Kékes vásznán 


Égbolt sóhajtása,
lehelete kérge
vibrál pilleszárnyán,
tűnik tüneménye.

 
Elvegyül a tájjal,
csillagképre roskad,
jóslatokkal szólít,
ősidőktől korhad.

 
Gondolatban játszom:
ha majd megszülettem
látszik kékes vásznán
amit én festettem?

 
Pipacs paca pontok,
fények fonnyadt foltja,
sápadt sárga szélű,
holt Hold horizontja.

Válóczy Szilvia - Földöntúli szösszenet



Válóczy Szilvia

Földöntúli szösszenet

Múltam ellibbent, áttűnt fátylai, tündöklött fényei a teljességnek, hamar, sírjatok végzetem rabjai miatt. Elhalkult homályban pislákoló szívemben ég a szerelem édes íze. Vágyálmokat kerget a jövő kapui felé. Néha megáll, megpihen, és a kéklő ég szélfútta leveleit küldi az est mélypompás csillagai elé. Lelkem belecsókol a napba, szikráit eresztve boldog színeket küld a horizonton túl feléd.

2014. április 27., vasárnap

Ladányi Mihály - Tavaszi napló




Ladányi Mihály
Tavaszi napló 




Meleg avarban heverve,
hóvirágtól és
könnytől csatakos arccal
szavakat indítok zsenge fűszálakon,
hogy utánad küldjem őket.
Mert fogynak évszakaim, kedves,
íme, koldulni járok
paradicsomi almafádhoz…
A nappalok már besároztak,
szelíd háziállatként tollászkodom
a gazdasági lét tócsáiban.
A vágyaim már bemocskoltak,
pénzt igértem a szerelemnek,
és üvöltöztem, amikor meglopott.
Már becsapott a szeretet is,
zsebredugott kezében
a filléres savanyúcukrot
dohánytörmelék mászta be.
Kést szorongatok a sötétben,
az Isten
nem mer a közelembe settengeni se.
Asszonyok állnak körül nemsoká feketében,
egyik megszült, másik ligetbe vezetett,
mérget tett poharamba a harmadik,
a negyediktől lettem árva.
Nedves a szél, szerelemtől szaglik a föld,
barkaág veri homlokom,
s mintha tenger nyalt volna képen,
sós lé csorog a számba.

Csukás István - Tavaszi vers



Csukás István

Tavaszi vers 

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.


Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.


Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.


Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Gárdonyi Géza - Gyöngyvirág



Gárdonyi Géza

Gyöngyvirág
Új fű a földön; a fán is új lomb:
patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon,
mint az öntöző-kannából a kertész vize.
Isteni csöndesség.
Mintha nappali alvásba merült volna az erdő.
És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt,
amely a bokrok árnyékába rejtőzve valami
csodásan finom és édes illatot lehel.


Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével.
A gyöngyvirág, a rejtelmes
kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.
Minden más virág a föld gyermeke.
Ez az egy mintha finomabb volna.
Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna,
tán valami szellemvilágé,
amelynek papja nincsen s amelyről
eddig tudomány nem beszélt.


Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz.
Egyik a napot imádja, a másik a holdat, a csillagokat.
Ez az egy a bokrok csöndes árnyékába rejtőzik
és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol,
mint az imádkozó menyasszony.


Csokonai Vitéz Mihály - Tavasz



Csokonai Vitéz Mihály
Tavasz

Az egész világ feléledt
S az elérkezett tavasznak
Örömére minden örvend;
Csak az egy Vitéz nem örvend.
Enyelegnek a juhnyájak,
Tehenek, lovak futosnak,
Danol a pacsirta s a pinty;
Az egész berek homályja
Zeneg édes énekekkel:
Egyedűl csak én kesergek.
Ihon, a kinyílt mezőkben,
Ligetekbe, rétbe, kerten
Hiacintok illatoznak,
Tulipánok ékesednek,
Mosolyognak a virágok:
De mi kedven a tavaszban,
Ha az ő viráginál szebb
Lili nem virít ölemben?

Füst Milán - Tavaszi dal, vándordal



Füst Milán
Tavaszi dal, vándordal

Tavaszi szél fújja már a varga kötényét,
Ki görbe utcában, kicsi boltja elé
Kiűlt, kirakta műhelyét is és alkonyi órán
Lámpafénnyel a sötétet melegíti.
Hej, szeszélyes még az idő s a lánykáknak pajkos
Szél hulláma mossa csiklándó nyakát!…
Hej, elfeledem én is búskomorságomat…
Föltettem életem egy lenge levélre
És én is elmegyek, hová a szél sodor!…

Kányádi Sándor - Könyörgés tavasszal



Kányádi Sándor

Könyörgés tavasszal 
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág.
Tavasz van megint, tavasz van újra,
s az ember, az ember messzire lát.


Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!
Annyi, de annyi bús napon át
Tebenned bíztam, Tetőled vártam
keserű szívem szép igazát.


Bontsd ki a kedvem,
bontsd ki: lobogtasd!
Halovány arcom
fényedhez szoktasd.
Simogasson meg
barkáid bolyha,
sápatag vérem
fesd meg pirosra.
Remény-emlődből,
öröm tejével
szoptass meg engem –
igaz igékkel.


Szépíts, erősíts,
beszélj hozzám,
Tavasz-világom,
Tavasz-anyám.


Te szültél, te nevelj:
fiaddal ne perelj!
Elestem, emelj föl:
ne hagyj el, meg ne ölj.


Apaszd el bánatom,
könnyeim töröld le.
Ékesítsd fejemet,
ragyogjon fölötte
örökzöld május-ág.
S ringassák álmaim
illatos orgonák.


Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.