Debreczeni Zsolt
Léleksugár
reményárban
Szentlélek szállt le
ránk, csodálatos fényben,
hitem lénye felragyogott varázslatos mélyben.
Léleksugár árasztja ránk ezerarcú lelkét,
mindenki megleli a világban a helyét.
Haldokló szárnyakkal megtörik a bánat,
csillámló könnyeket cseppent az alázat.
Millió bájával csábítgat a hiúság,
s nem kérdi meg senki, hogy velem most mi újság?
Reménységet áraszt a hatalmas fényesség,
elmossa bűneit az Isteni mély szentség.
Hallgatom vágyait a megtört álom lénynek,
de nem találom helyét a parányi szépségnek.
Kiölték belőle, minden ami jó volt,
nem hitt ő semmiben egy árva szót sem szólt.
Utolsó erejét a reményárban nyerte,
léleksugár káprázott a rideg végtelenbe...
hitem lénye felragyogott varázslatos mélyben.
Léleksugár árasztja ránk ezerarcú lelkét,
mindenki megleli a világban a helyét.
Haldokló szárnyakkal megtörik a bánat,
csillámló könnyeket cseppent az alázat.
Millió bájával csábítgat a hiúság,
s nem kérdi meg senki, hogy velem most mi újság?
Reménységet áraszt a hatalmas fényesség,
elmossa bűneit az Isteni mély szentség.
Hallgatom vágyait a megtört álom lénynek,
de nem találom helyét a parányi szépségnek.
Kiölték belőle, minden ami jó volt,
nem hitt ő semmiben egy árva szót sem szólt.
Utolsó erejét a reményárban nyerte,
léleksugár káprázott a rideg végtelenbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése