2016. október 31., hétfő

Szomorúfűz - November ege; - Örökül hagyva ránk



Szomorúfűz
November ege


Az emlékezés, a halottak, a könyvek hónapja.
A halottak napja határkő a meghaltak lelkeinek.

Még nincs vége az évnek, hisz az őszi mezőkön élik életüket az állatok, még virítanak itt-ott az őszi virágok. Lélegzik a Föld, a nyirkos erdőkben még gomba szedhető. Eleven az élet. Hirtelen száll le az alkony, korán fényt gyújtunk. Csend borul a világra, vége a hosszabb nappaloknak. Sötét az ősz. Parázslanak még az ősz utolsó színei. A csipkebogyók bíbora dércsípte színeivel, a különböző színű bogyók, a gesztenyefalombok és maga a gesztenye kirepedve, - a fenyők sárgája, vagy a fűzek sárgás levélkéi, de leginkább az otthonokból, az ablakok mögül áradó meleg, a fény.
Nyugovóra tér a természet. Úgy tesz, mint az ember – húzza, halassza az időt és mielőtt pihenőre tér, emlékezik és reménykedik, az eljövendőt tervezi, építi fel.
Rövidülnek a napok, megtérünk a természettel együtt a jövő tavasz elé. Álmaink is finomabban, ráérősebben simogatnak, meghittebbek. Új erőt önt belénk, gyengéden öleli a betegeket. Minden állat megtalálja meleg vackát a tél elől.
*
Örökül hagyva ránk

Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott
dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.

  Drága Halottainkért, akik már nincsenek velünk,
de szívünkben élnek örökkön örökké!

Millei Lajos - Léleklángok kertjében



Millei Lajos
Léleklángok kertjében

Nevüket fájón gránitba faragjuk,
őrizze a kő, ha mi már nem leszünk,
itt éltek velünk, elfogyott a napjuk,
s féltő sóhajjal engedték el kezünk.

Anyafölddel fedjük megtért álmukat,
s ma millió álmon gyertyaláng dalol,
suttogva szórjuk imává vágyukat,
ha a könnyes emlékezet átkarol.

Temetőket járva jajong a lelkünk,
az eltávozottak mécsfényfohásza,
s a kínzó űr, mit hiányukkal leltünk,

most sírásra késztet s mardosó gyászra.
S akit nemrég még magunkhoz öleltünk,
majd nekünk vesz jegyet az utazásra.

.kaktusz - Az enyészet bánatos hónapja



.kaktusz
Az enyészet bánatos hónapja

Tudod arra gondoltam,
hogy kiszolgáltatott
az ember nagyon,
ami körülötte történik,
hat rá szinte minden…
a mosolygós hónapok
mind megvidámítják,
ők úgy hatnak,
mint találkozás
a boldog emberekkel:
a fiatalos,
az üde tavasztól,
a melegítő nyártól megvidámodik
a halandó szíve is…
de aztán jönnek a morcos emberek,
közülük is legrémesebb a november,
a búval béleltsége átragad,
elmegy a kedv miatta
a nemrég még szeretett élettől is,
olyankor semmi nem segít,
a rossz hangulat ragadós,
a vele érkező szél,eső
az átázott cipő, mind,
mind elveszi a kedvet,
mintha csak testvér lenne
az ember és a november…
de talán, vannak olyanok,
akiket nem szomorít el
a csöppet se kedvesség,
akiben ott van szeretet,
azt nem irányítja a változó hangulat,
akinek a lelkében dal van,
az meglátja a szépet mindenben,
még benne is,
a morcos, morgós,
sokak számára elviselhetetlen öregben,
a hideg, a rideg őszutóban,
az enyészet bánatos hónapjában.

2012. október 29.

Jékely Zoltán - November csodája; - Kedvetlen őszutó; - A tél küszöbén



Jékely Zoltán
November csodája

Kedvetlen őszutó
Rőt-barna, roppant, lombhalom-sír,
keresztjén árva vadgalamb sír.

A láthatatlan, égbenyúlt Világfa
hullatja könnyét millió fiára.
*
Őszi nap csókja

Csókolj meg jobbról,
csókolj meg balról,
még utoljára, vén őszi nap;
mint egyszer rég, haldokló nagyanyámnak,
feléd tartom sápadt orcáimat.

Csak fényed csókol,
csak sejtem a csókod;
hová enyészett tüzes meleged?
De így is ajándék, mennybeli jóság:
szerelemből finomult szeretet.
*
A tél küszöbén

Ül a bogáncson a sárga csicsörke,
félszeme lopva az égre tekinget,
másik a földre pillog ijedten.
Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,
s fellege nyíltán ömlik a napfény,
éneke buggyan: csókot igérő,
angyali tiszta, mennyei nektár!
S a Temetőkert és a November
hallja s nem érti: honnan e bízás,
e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,
e cseppnyi madárban?

Lázár Horváth Zsuzsanna - Novemberi színek; - Pergő levelek; November




Lázár Horváth Zsuzsanna
Novemberi színek


Őszi égnek sötétlő szürkéjén
alig tör át a novemberi fény,
búcsúzik ágától az elsárgult levél.

Pörögnek, forognak, szinte keringőznek,
csalfa reménnyel égre libbennek
száz fele szállva szúrós szelekkel.

Végül csalódottan földre hullanak,
hogy eső-mosta, zizzenő avarnak
aranyló halmába beleolvadjanak.
*
Pergő levelek

Karcos szél játszódik
pergő levelekkel,
búcsúztatja őket
táncoló reménnyel.

Arany fénybe vonja
muszáj-hullásukat,
aztán összesöpri
zörgő kupacukat.

Hideg őszi esőt
permetez reájuk,
a múltba veszejti
minden hamis álmuk.
*
November 2

Krizantémok és gyertyák fanyar illata
vegyül a leszálló, sűrű köddel.
Az éj ezernyi szemgödrében
a mécsesek vöröslő lángja
pislog túlvilági fénnyel.

Zarándokolunk halottainkhoz
siratjuk elárvult magunk,
miközben az év többi napjára
a felejtés ködfátyla hull.

Virággal borítjuk a sírokat
míg ránk emlékezni sem fognak,
már sírunk sem lesz
porainkat széthordják a szelek.

S a morbid ünneppé degradált
Halottak Napján
csak kivájt szemű töklámpás
Hallowen-es maszkjában lobbannak
kísérteties fénnyel a gyertyák.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Tűnődés; - Az ősz nyirkos ...



Nagy Csaba /Gyémánt/
Tűnődés 

az lett az ősz is,
érezhet-e fájdalmat az ág,
ha reá fekszenek a hideg szelek,
ha kíméletlen tépik, ha földig tiporják?

mert engem bánt-

hallod?
vaksötétben is félve suttogják a fák,

novembert ír a fölsárgázott ég,
a rozsdákba merülő táj fölött
rideggé hűl a szitált köd,

van, hol még most nyílnak a rózsák,
csak erőtlen
szavam nem ér el már hozzád.
*
Az ősz nyirkos reggelén

Megébredtél…
Bársony-sziromként simítom az arcod,
Tudom, ilyenkor még szavaid némák.
Messziről érkeztél, hol még bánt a múlt,
De valóság már ez az álomvilág,
Látod? Odakint kacagnak még a fák
Az új ősz nyirkos reggelében,
Ébredj békében!
Nyugodjon meg szíved,
A szívem tiéd marad.
Mosoly kerül szótlan ajkadra,
Ujjaimra meleg öröm-könnycsepp ragad,
Letörlöm szép arcod,
Mosolyodra lám egy forró csók is tapad.

Kovács Daniela - Csupasz fák alatt ...; - Mégis csak itt hagysz



Kovács Daniela
Csupasz fák alatt kúszik el az avar 

Csupasz fák alatt kúszik el az avar
Csendes esőbe haldoklik az ősz
Hideg szél süvít, zokog bánatában
Száraz ágakat, maga alá gyűr.

Falinaptáromon csak két lap maradt
Hamarosan egyet le is tépek
Már alkonyodik, a hold is hallgatag
A deres tájba megfagyott az este.

A bennem rekedt novemberi fagy
Rabként vergődik, csendben menekülne
Véremben olvad, nem engedem tovább
Örömöm lelem, a maradék csendben…
*
Mégis csak itt hagysz

Érzem, ahogy egyre messzebbre visz lépted
a jégillatú föld közénk áll konokul
álmaimba is már ritkábban tévedsz
mégis csak itt hagysz teljesen egyedül...

Hordalékként hervad becses életműved
siratom a múltunk gyönyörű perceit
törékeny testemmel takarom a földet
markolom kétségbeesetten kettőnk emlékeit.

Ott pihensz Te a végtelenbe vágyva
csöndedben hallom, mit mondani akarsz
én meg csak zokogok sírkövednél állva
simogatom kopjafádon a régi szavakat.

A mécses lángja sercen egyet-egyet
a valóság dühe vibrál a sírok fölött
a kövek árnyékban porladó emlékek
vonalat húznak Élet és a Halál között.

Kányádi Sándor - Őszutó; - Szemerkél az őszi eső



Kányádi Sándor
Őszutó

Vacog a Küküllő,
éjjel-nappal fázik,
lábujjhegyen lépked
fűzfától fűzfáig.

Úgy kihűlt a medre,
égeti a talpát.
A felhők is hol ki -,
hol meg betakarják.

Jó volna egy tartós
eső biztatólag
a megridegedett,
soványka folyónak.

Örülne a gát is,
fölgyűlt a postája.
A Maros a füzek
levelét rég várja.

És ha megjön a tél,
vet azonnal véget
mindenféle őszi
levelezgetésnek.
*
Szemerkél az Őszi Eső

Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.

De lelépte a cudar szél
pompázatos szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.

De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között
nyáron által csiviteltek.

Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.

Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörűszép hósubája.

Balogh Bea - November ölén



Balogh Bea
November ölén

Kis falum völgyét
gyömbér púderrel festett délutánok
nyirkos ujjbegye érinti,
míg szobámban
a szeretet szikrája pattan,
lényemre az otthon melege terül.
Hazavárlak, kandallóm tüze
testem parazsától lobban,
főnix-lángú vágyódásom
szította máglyája köré
ánizsos bódulat szökik.
Könnyű vagyok, szinte lebegek,
úgy, mint az a rézszín falevél,
melyet pajkosan
tovalibbent az őszi szellő.
Megnyílt a világ, letéptem bilincseim,
visszaszereztem azt,
amit az évek tolvaj-hordája elrabolt.
Hiszem, hogy a felhők
téli napokra nyíló szembogara
fényében bolyongva, közös jövőnk
a holnapok megértés-strasszain sarjad…

Aranyosi Ervin - Halottaknak napján



Aranyosi Ervin
Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

Hollósy Tóth Klára - November; - Csapkod az ősz



Hollósy Tóth Klára
November

Hosszan zuhogó, hideg záporok
vad szeszélye dúlja szét a szépet,
fákról, bokrokról nyűtt levél forog,
levetkezik a maradék élet.

Fekete varjakkal tele a rét,
viharos, zord szelek üvöltenek,
lejjebb szállt a szürkésfekete ég,
s elkomorodnak tőle a terek.

Ködvárat épít a síri világ,
a lezörgött lomb ravatalára,
a néma kertben őszvégi virág
sírja bánatát az éjszakába.

A kert sáros, borús, zord fuvalma
növénylelkeket, szíveket szakít,
téli álomba ringatja halkan,
a halódó mező fűszálait.

Félőn remeg az elnémult határ
felette borús fellegraj remeg,
fehér csenden sikolt a hallgatás
melyen a kék idő lobogva lebeg.
*
Csapkod az ősz…

Csapkod az ősz esővert szele vadul,
sáros az utca mindenütt, amerre látsz,
a táj fölött az ég egyre komorul
az egész világ nagy, lucskos mocsokban áll.

Az eső s a szél most mindenen az úr,
a fák alatt avarral takart szürke sár,
rázza a fákat lelketlenül, vadul
a sivító szél, mint irtó tengerár.

A nyár szépsége mind a porba rontva,
a világnak az elmúlás a gondja,
rekedt holló károg, gyász és vészmadár.

Mintha azt kiabálná: irgalmat ne várj!
úgyis betakar nyálkás karjával az ősz,
most az elmúlás vasmarkú hatalma győz.

Wass Albert - Ősz; - Őszi vágy



Wass Albert
Ősz

Valahol már az ősz dalolgat,
és hullanak a gesztenyék,
vad szél-fiuk lombot karolnak,
s kacagva hintik szerte-szét, 

valaki jár a szürkületben,
s szívében őszi dal fakad,
valaki búcsúval köszönti
a messze-szálló darvakat, 

valaki áll a fenyves alján,
s a szeme könnyel lesz tele...
szél sír a park arany-avarján,
s koppanva hull a gesztenye.
*
Őszi vágy

Oly jó volna ma messze menni,
s elenyészni a semmiségbe,
ha értem jönne most a párom,
s egy őszi útra elkísérne...
Egymást szép halkan átölelnénk,
úgy mennénk át egy furcsa hídon...
s a hídon megcsókolnánk egymást,
nagyon halkan és nagyon titkon.

November - Őszutó - Szent András hava



November – Őszutó - Szent András hava

 

Novemberi szél dudál,
kabát alá kukucskál.
Kilopja a meleget,
befújja a hideget.

Naptárunk 11. hónapja a régi római kalendáriumban a kilencedik volt, latin neve, November is azt jelenti, „kilencedik”. Bár a római nép novemberben is talált alkalmat az ünneplésre — ilyen időszak volt a Ludi Plebeii, „plebejus (ünnepi) játékok” két hete (nov 4—17.) a maga futóversenyeivel és színielőadásaival —, nem örököltünk Rómától jeles novemberi ünnepnapokat.
A hónapot illő módon őszi lombszín ruhájú, repülő ifjú jelképezte, fején bogyós olajág-koszorúval (a mediterráneumban november az olajbogyószüret kezdete). Az alak baljában a hónap terményeivel, répa- és káposztafélékkel teli tálat tart; jobbjában pedig a Nyilas jelét, hiszen november 23-a a Nyilas „védjegyű” csillagászati hónap kezdete. November egy másik antik eredetű jelképe, a nyilazó vagy nőrabló kentaur a Nyilast személyesíti meg. Mezőgazdasági munkák szerint ökrökkel szántó, vető, olajbogyót szüretelő, lóhajtotta olajpréssel dolgozó paraszt, disznókat makkoltató pásztor volt a helyi éghajlattól függően november jelképe.
A hónap régi magyar neve: Nyilas hava, illetve a Nyilas hónap első dekádjának legjelentősebb szentje után Szent András hava volt.
Népi megfigyelések

- ha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig
- ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik
- ha Katalin kopog, a Karácsony locsog
- Márton olykor fehér lovon jár
- ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál
*
A meteorológusok Őszutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Enyészet havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Disznótor hava elnevezést használták novemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent András hava. A Nap a Nyilas jegyébe lép.
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a november hónapba:
Skorpió (október 23 – november 21.) és
Nyilas (november 22 – december 21.)
November folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Mérleg csillagképből a Skorpió csillagképbe, majd a Kígyótartó csillagképbe lép.
November minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év márciusa, és a szökőévek kivételével a február is ugyanazon nappal kezdődik, mint a november.
*
Népi mondóka

Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Hosszú és kemény tél következik, ha október hideg volt, és második felében délnyugatról keletkezett viharok voltak, ha a madarak ősszel kövérek, ha sok komló, makk, és keménymagú gyümölcs termett, ha november hó száraz és nem fagyos.
*
Jeles napok

November 1. Mindenszentek napja

Ha hull a hó ezen a napon, nem olvad el márciusig.
III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét. A pápa kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta. Így Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről  nagy számuk miatt külön-külön nem emlékezik meg a kalendárium.
*
November 2. vagy 3. halottak napja

Ha sok eső esik, sok felnőtt hal meg a következő esztendőben.
November 2. ( de ha vasárnapra esik, akkor  november 3.)   a halottak napja  vagy a lelkek napja. 998. óta tartjuk ezt az ünnepet. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik.
*
November 11. Márton napja

A népi hagyomány szerint ezt a napot tartották az emberek a télkezdetnek, mert rendszerint ekkor esik le az első hó. Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz ha nem esik a hó, akkor kemény tél várható. Ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál. A megfigyelés szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. „A mártonlúd mellye ha világos, hó lészen, ha fekete, eső. Ha tisztán ment le a nap, kemény tél, ha homályba szentült, lágy tél lészen. „
Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, s az első szent, aki nem mártírként halt meg. Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományában született, római katonatiszt fiaként.
*
November 19. Erzsébet napja

Szent Erzsébet napja tél erejét szabja.
Árpád-házi Szent Erzsébet "Magyarország szép nemes csillaga" Sárospatakon született. A királylány  tizennégy éves volt, amikor  férjhez  adták. Politikai  okok miatt jött létre a frigy, a házasságuk  mégis igen jól sikerült. Őszinte szerelem  fűzte össze az ifjú párt, ami  nagy adomány volt a sorstól.
*
November 25. Katalin napja

Ha Katalin kopog, karácsony locsog,de ha Katalin lotyog, karácsony kopog.
A Katalin-nap a régi időszámításban az első téli nap volt, s mindenképpen határnap. A  közismert időjóslás szerint:"Ha Katalin kopog, a karácsony locsog". Ha ekkor beáll a fagy, akkor a karácsonyesős, sáros, enyhe lesz,  de ez  érvényes fordítva is: ha Katalinkor az idő enyhe, akkor  karácsonykor fagy lesz . Erre utal még: "Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik", és ezt bizonyítja a közmondás is: "Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz".
*
November 30. András napja

Fehér András, rossz év.
András  napja az adventi időszaknak, illetőleg az egyházi évnek kezdete. A  téli napforduló  közelébe esik, emiatt   igazán alkalmas mindenféle bűbájosságra,  leginkább  pedig az eladó leányok szerelmi praktikáira.
Andrást termőnapként is emlegetik - van összefüggés a házassági varázslatokkal. Ezen a napon párosították a disznókat, ültettek a fákat is.
*

KERT NOVEMBER

Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.
A késő ősz minden évben a kerttől való elbúcsúzás ideje. A nyári vegetációnak már csak a nyoma látszik, az első fagyok után pedig végérvényesen beköszönt az őszi hangulat.
Az év vége felé járunk, ilyenkor, ha van is tennivaló a kertben, az nem túl látványos. Ennek ellenére kertünk jövő évi pompája és termése nagyban függ ettől az időszaktól.
A november az őszi mélyszántás és kertásás utolsó hónapja.
November végére a gyümölcsfák és a lombhullató díszfák, díszcserjék már mélynyugalmi állapotban vannak, így az aktuális metszések elvégezhetők rajtuk.
Fagymentes időben még ültethetünk szabadgyökerű gyümölcsfákat, díszfákat és cserjéket.

Novemberben még akad tenni való otthonunk környékén. Aki kertes házban lakik az tudja, a kertet elő kell készíteni a télre. Fontos a lehullott levelek összegyűjtése, vízteleníteni kell a kültéri csapokat, nehogy elfagyjanak a tél idején. A gyümölcsfákról el kell távolítani a rajta maradt leveleket, gyümölcsmúmiákat, mert fertőzés forrása lehet. Ebben a hónapban értékeljük legjobban az örökzöld növényeket, amelyeket az évek során ültettünk. Azonban vannak olyan növények, amelyek hűvös helyen átvészelik a telet ilyen, mint például a muskátli, a leander és a citrus félék...A fűszernövényeket  be tudjuk vinni a lakásba, ha nem is maradnak meg tavaszig, még sokáig élvezhetjük ételeinkben kedvező hatásukat. A belső ablakpárkányon cserépben is elfér a bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma, kakukkfű, a babér.

November elején, amíg a fagyok nem jönnek, a természet bámulatba ejtő, színes levelekkel kápráztat el minket. Lassan elhagyja az októberi színpompát. A kellemes, simogató őszi napfényt, fagyos hajnalok és ködös reggelek váltják. Már a tél is megmutatja magát egy-egy hószállingózással, ritkábban tartós havazással.
Télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Ne feledkezzünk meg  a madarak etetéséről! A ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészelik a telet, ám az etetés nagy könnyebbséget és biztonságot jelent  számukra, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük. Sivár kertünkbe életet hoznak és tavaszig rengeteg élménnyel ajándékoznak meg minket!


Nagyon sok szeretettel köszöntjük
e hónap
szülötteit,
névnaposait.
Sok boldogságot kívánunk!