2016. május 29., vasárnap

Gyermeknapra



"Azért mert szerettek, jöttem a világra.
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek engem igaz szeretettel!
A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!"



*



Gárdonyi Géza

Mikor a gyermek …



Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?



S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan és oly édesen…
De őt sem érti senki sem.



Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
az égi nyelv ez, mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

*

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.


Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.


Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak.
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.


Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.


Áldott legyen a mosolyod,
légy vígasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.


Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.


őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.


őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed.
őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Csorba Győző - Gyermek



Csorba Győző

Gyermek

Várja és tűri az idő
mintázatlan nagy síkja, hogy
mi lassan bomlik és kinő,
rajzoljon rá szilárd nyomot.


Hőkölnek ábrái előtt
a Mindenség tajtékai:
a veszendőt és majd veszőt
uruknak készen vallani.


A gyönge kéz, a gyönge száj,
a gyönge sors - könnyűcske por -
jeleivel véknyan leszáll
s a jeltelen percekre forr:


hogy létezzék örökre már,
ki létezett valamikor.

Csukás István - Hívogató; - A nyekeregdi kerékgyártó



Csukás István

Hívogató


Szállj ide, szállj oda
pici szárnyon!
Mondd hamar, mond hamar:
ki a párom?


Én vagyok, én vagyok,
gyere értem!
Itt ülök tölgyfalomb
hűvösében.

*

A nyekeregdi kerékgyártó



A nyekeregdi kerékgyártó
bánatosan tekereg,
Nyekeregden minden kerék
éktelenül nyekereg.


Tudja jól azt kutya, macska,
s bölcsőben a kisgyerek:
ki az oka, hogy a kerék
Nyekeregden nyekereg!


Épp ezért a kerékgyártó
már csak éjjel tekereg.
Hiába, mert a sok kerék
álmában is nyekereg!


Földhöz vágja a sipkáját
s így kiált föl: mit tegyek?
Elfogyott a kocsikenőcs,
pedig vettem eleget!

Fésűs Éva - Békanóta; - Sündisznócska



Fésüs Éva
Békanóta

Békakirály papucsának elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben szitakötő lányok.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,
ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Brekeke!...
*
Sündisznócska

Tegnap korán esteledett
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba
Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan
Melenget a puha paplan.
Jó puha a földi fészek
Aludjatok kis tüskések!

Szép Ernő - Gyermekjáték



Szép Ernő
Gyermekjáték

 Mikor én kis fiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.

Ponnilovon sose űltem,
Kis biciklin se repűltem,
Nem volt fényes kerékpárom,
Kerékpárom,
Kerékpárom,
pedig de jó rajta nyáron.

Nem volt nékem mesés könyvem,
Nem volt csak iskolás könyvem,
Pedig de jó otthon este,
Otthon este,
Otthon este,
Lapozni ábrát keresve.

Sohase volt cifra kockám,
Kis kastélyom meg tornyocskám,
Kis hajóm meg kis vasútam,
Kis vasútam,
Kis vasútam,
Én utazni sose tudtam.

Én nem kaptam kardot, csákót,
Sárgarézbűl messzilátót,
Sose vittek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Jó hogy lyukas volt a ponyva.

Az a ponyva szétment régen,
Elmúlt az én gyermekségem,
Én már régen felserdűltem,
Felserdűltem,
Felserdűltem,
A nagyok közzé kerültem.

Én játékot már nem kérek,
A sok gondtól rá se érek,
De meghalok én is egyszer,
Én is egyszer,
Én is egyszer,
A mennyországba megyek fel.

Kiállok majd a tejútra,
Arra visz az isten útja.
Az újjamat majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Ha elsétál a tejúton.

Észrevesz az isten engem,
Megszólalok a nagy csendben:
,,Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani szeretnék mostan."

Megfogja majd a kezemet,
Anagyalok közt maga vezet
Szegény gyerek otthonába,
Otthonába,
Otthonába,
Mennyei gyerekszobába.

Megkapom ott kardom, csákóm,
Sárgarézbűl messzilátóm,
Képes könyvem, cifra kockám,
Cifra kockám,
Cifra kockám,
Lesz kastélyom meg tornyocskám.

Ami nem volt, lesz ott jócskán,
Kis vasútam meg hajócskám,
Beűltetnek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Én élvezem azt magamba.

Hogyha kedvem abba telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim előhozzák,
Előhozzák,
Előhozzák,
Úgy járom a mező hosszát.

Égmezőben alkonyatban
Szép pillangót fogok ottan,
Ujjamon lesz arany pora,
Arany pora,
Arany pora,
Le nem mosom róla soha.

Pákozdi Sarolta - Gyermeknapra



Pákozdi Sarolta
Gyermeknapra


A gyermekek szépek,
kedvesek, szeretetteljesek.
 
Mosolyuk nyíló virág,  
ártatlan, illatos ár.

Értük, nekik, velük
szépül, épül
a megújuló világ.


Ők a jövő palántái,
kertünkben zamatos gyümölcsei
az életfának.


Örömforrásai szülőknek,
egymásnak, hazánknak.
Szeretjük, neveljük,
gondozzuk őket
születésüktől,
virrasztunk kiságyuk mellett,
ha lázasan, bágyadtan szenvednek,
amíg velünk élnek, minden nap.


De legyen egy nap ünnep,
mely csak az övék!
Legyen sok játék,
ajándék, öröm.


A boldog gyermek mosolyog,
önfeledten nevet, csacsog,
ünnepeljünk gyermeknapot!


Szervezzünk sok színes programot,
legyenek gyermekeink boldogok,
ajándékozzuk nekik e szép
májusi vasárnapot!

Szabó Lőrinc - Kicsi vagyok én



Szabó Lőrinc

Kicsi vagyok én


Kicsi vagyok én
majd megnövök én
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.


Kicsi vagyok én
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.


Kicsi vagyok én
bátor leszek én
óriások palotáját
elfoglalom én.


Kicsi vagyok én
nagy úr leszek én
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.


Kicsi vagyok én
vezér leszek én
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

Aranyosi Ervin - Kérés a szülőhöz



Aranyosi Ervin
Kérés a szülőhöz

Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
egy apró, kis virágszál…
Te kaptad a feladatot,
hogy mindig rám vigyázzál!
Nem azért jöttem én ide,
hogy valóra váltsam álmod!
Nem élhetem az életed,
ha Te nem jól csinálod!

Az életemnek célja van,
s mint apró mag, kikeltem.
A tudás, készség bennem él,
s amint utamra leltem,
megírom én is sorsomat,
vágyam könnyíti léptem,
s ha támogatsz, velem leszel,
tiéd is lesz az érdem.

Mutass példát hát, s lelkesíts,
de óvj meg a világtól.
Ahol kérlek, ott majd segíts,
s olyan is lesz, mi gátol.
Legyél az őrzőangyalom,
de ne légy börtönőröm!
Ha kell, hát engedj szabadon,
segíts a csúcsra törnöm!

Ha kell, szeress és bátoríts,
légy biztos menedékem!
Legyél értékes, drága kincs,
mely megkönnyíti létem!
Legyél tanítóm, mesterem,
ki vezet titkos úton,
segíts az élet lényegét
könnyedén megtanulnom.

Soha ne légy a zsarnokom,
ki gúzsba köti szárnyam!
Legyél vezérlő csillagom,
törj utat félhomályban!
Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
a jövőd bennem éled.
Engedd lágyan ömölni rám,
boldog szeretet-fényed…

Weöres Sándor - Bóbita; - Legyen álmod ...



Weöres Sándor
Bóbita

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.
*
Legyen álmod …

Takaród hadd igazítsam,
puha párnád kisimítsam,
legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor-ernyő.

Sík Sándor - Apró lelkecskék



Sík Sándor

Apró lelkecskék


És a Küllő jár. Komolyabb kalásznak
Váltja mély csendjét fiatal vetésem.
Gyermekkönnyű főm olajok titkától
Hajlani látom.


Sas fehér útját magasok haván át
Féktelen dallal, gyerekes gyönyörrel,
Ember-súly nélkül ki kacagva jártam,
Szárny-nekibontva:


Most öreg klastrom folyosói hűsén
A jövendőnek fiatal reményét,
Óvatos kézzel eleven virágú
Sarjakat oltok.


Élesztem lángját tüzemen tüzellő
Apró lelkecskék puha szép szemének,
Apró szívecskék erein tapintom
Titkaid, élet.

Várnai Zseni - Kis botló táltosok



Várnai Zseni
Kis botló táltosok



És elindultok vele egy sugaras reggel,
És felkapjátok őt és tipegve mentek, mentek,
 
És viszitek őt az első, első útra,  
Kicsinyke lábak, botló táltosok...
A nagy világ majd rátok mosolyog,
A föld, a fű, a fa, virág nevet:  
Egy bukdácsoló, induló gyerek;  
A karja tárt, a szeme nyitva: szép!

Botlik, kacag, és újra botlik: lép!
Vigyázzatok kis táltosparipák!
Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ,
Vigyázzatok!
A föld az minden kisgyerekhez jó,
Ki tiszta lábbal indul rajta el,
Az nem bánt majd, az dajkálgat, ölel,
De hátán annyi kő, kavics és gaz,
Én féltem őt, én féltem őt, igaz;
Vigyázzatok!


Mert drága ő!
A szeme, arca, ajka csak nevet,
Még mindenkit szeret,
Még minden jó és tiszta benne van,
S mögötte út még nincsen semmi sem,
Mint akinek meseország izen,
Csak menne, menne már;
Vigyázzatok!


Karomon hordtam ölbéli bubám...
És ajnároztam, földre sose ért,
De két karomba már belé nem fért,
A földrelépett ő,
Vigyázzatok!
Mert hív a föld, s ti érzitek, hogy hív,
Viháncoló, kicsiny mesecsikók...
De jönnek utak, rossz utak és jók
És ti csak mentek, messze tőlem el,
Mert a távolság mesél, énekel,
Mert a távol aranyszínekbe szőtt...
Az én karom már szűk határ, tudom, -
Vigyétek majd az igaz útra őt,
Kis táltosok.

Őri István Gyermekünk



Őri István
Gyermekünk

A gyermek még védtelen
a gyermek nem tudja, mi a félelem
a gyermek bátor és merész
vakmerőn tettre kész.


A gyermek még boldog és gondtalan
kacag mindenen s minduntalan
szemében röpke vendég a bánat
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.


A gyermek lelke hófehér
illatos kalács, puha, lágy kenyér
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet-erény.


Óvjad hát mindig gyermeked
törékeny virág ő, könnyen földre hull
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala
légy te is teljes lényegedben
a türelem és szeretet maga.


S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet
ne költözzön szívébe rettegés
álma legyen mindig édes,
szelíd, tejszagú szendergés.


Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!


Kaffka Margit - Petike jár



Kaffka Margit

Petike jár


Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
- Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. -
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top! Megindult. Petike jár!


Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, - most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre hajlik - s az ölembe van.


Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik... majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
"Tip-top" - így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"


S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

Áprily Lajos - Fiamnak



Áprily Lajos

Fiamnak


Voltam alkonyba búgó tíbia.
Te légy jövendő gondolat-csatán
piros hajnalba búgó trombita.


Voltam romokra hulló permeteg.
Légy villámtól feszülő éjszakán
rontó, teremtő nyári fergeteg.


Voltam pennában sercegő erő.
Légy kohófényben sújtó kalapács,
idők üllőjén konduló verő.


Voltam lepattant húrú hegedű.
Légy boltozat-rendítő orgona,
echót riasztó, dörgő zengzetű.


Voltam haszontalan műhely-salak.
Te légy titkos szépségű, ritka kő,
miből a művész óriást farag.


Voltam tört palló szikkadó eren.
Légy zajló árban jég- s hullámtörő,
acélos élű és könyörtelen.


Voltam sötét, lomos hajófenék.
Te légy hajókosár árboctetőn,
ahonnan tárul tenger-messzeség,


s amíg alant hullámcsapás üvölt,
szálljon belőled lélekrengetőn
remények új igéje szerteszét:
Föld!


Gyurkovics Tibor - Gyermekszületés



Gyurkovics Tibor
Gyermekszületés

Azt mondta a zöldkabátos:
Tudod, hogy születik a gyermek?
A nap süt át a fákon. A lombokon
keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk.
És aki szereti egymást, két ember, azokra süt.
Az asszony szemébe süt és az asszony szemében
születik meg a gyermek, s a férfi szemében nézi őt.
Ott ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty,
egy kis fény, embernyi fény.
És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik.
S amikor megvan, egy könny hullik ki az asszony
szeméből, egy könny, s ahogy lehullik, emberré válik.
Mire földre ér. Így születik a gyermek.

2016. május 27., péntek

Szomorúfűz - Kanyargós ösvényeken ...



Szomorúfűz
Kanyargós ösvényeken …

Csillagok között hárfazene zeng,
Holdsugáron táncolva,
az álmokban, a lélek vándorlásában
Könnyek és mosolyok után születnek az új csodák,
Szívünkben új remények kelnek életre,
Sorsok lépdelnek kanyargós ösvényeiken

Világíts az éjszakában, ragyogjon szíved,
Csillagszikrákat szórva az ezüstös holdvilágnál

Ádám J. Csaba - Tudok egy jó helyet ...



Ádám J. Csaba
Tudok egy jó helyet...

Tudok egy jó helyet,mi
néked szép lehet,
miértjében éled a
szeretet.

Csillagokig emel,
fényében éltet, így
lelsz meg benne minden
szépet.

Tán édes mesék is
vannak ott, láthatsz
lelkednek sok színes
virágot.

Álmaid élnek benne,
hallani véld a csodát,
mintha érted - érted
énekelne.

Ringat és altatón
simogat, láthatatlan
fogja kezedet, szép
emléket üzen vissza,
mit lényed sosem feledett.

Tudok egy jó helyet...
ha téged bánat ér,
érted ont könnyeket,
szomorúságod űzi, hogy
boldog légy, égbe álmodj
csillagfényt.

Csillagfényben lobban
érted, fényével vigyázza
lényed, s örökké
dobbanva - dobban néked.

Eldobogja léti világod, s
boldog élted, mit lelked
szeretne...dobbanó szívem
néked örök, boldog hely lenne.

S ha egy nap megszűnne
dobogni, akkor is téged
szeret, éteri világon túl is
lényednek tudok majd benne
egy jó - jó helyet.

Mert leszel - létezel, mit
örök valóm érdemel, így
ne feledd, mit érted hittem...
itt van a hely néked, mi az
én szívem...

....Nem vész el, s nem hagy
el, vég nem oldozza fel,
tiszta lesz érted, íg megéled,
maradjon néked örökre
édes - édes ... fényed!

( 2016. május 12. )

Kovács Daniela - Ha le tudnám írni ...



Kovács Daniela

Ha le tudnám írni …


Ha le tudnám írni drága mosolyod
cseresznyevirág - íves ajkadat
csak Te tudnád, hogy igazat írok
mert nekem adod őszintén magad.


Ha le tudnám írni szemedben az árnyat
mely álomként suhan pilláid alatt
csak Te látnád a tintaszínű vágyat,
mert nekem adod őszintén magad.


Ha le tudnám írni ékes beszéded
ha festeni tudnám csipkeszavadat
csak te éreznél benne értéket
mert nekem adod őszintén magad.


Ha le tudnám írni bőröd bársonyát
mely ékes köntösként fedi vonalad
csak Te hinnéd pennám igazát
mert nekem adod őszintén magad.

Kosjegyében - A vágyak éjszakája



Kosjegyében
A vágyak éjszakája

Minden esttelen
Vágyom az éjszakákat,
szép álmaim vágy teli éjszakáját.
Mikor a hold fénye mosolygón Reád ragyog
olyankor szépek álmaim,
mert újra veled vagyok.
Vágyom, hogy újra itt legyél,
kielégítetlen vággyal
várom a jöttedet.
Mikor csillagtalan az éjjel… amikor
a holdfény nem ragyog be az ablakon,
fáj az egyedüllét-, hiányzol nagyon.
Ahogy vihartól korbácsolt tengeren
hánykódik a hajó, úgy
hánykódom én is ágyamon.
De amikor csillagos éjjel
a vágyak újra élednek,
az én vágyaim is Véled,
kielégült vágyban
teljesednek.

Siktár Éva - Lelkedből szőtt fátylad



Siktár Éva

Lelkedből szőtt fátylad 


Lelkedből szőtt fátylad,
mondd, most m'ért nem színes?
Süt a Nap, már láttad,
ne veszítsd el hited!


Egyik nap az borús,
aludj rá egy kicsit
másik nap majd koldul
szeretetet, mit is?


Harmadnap a fátylad
nézd! Ismét hófehér,
felszítom a vágyad
kedves, csak jó legyél!


Ne gondolj a búra
véget ért az a nap,
sziporkázhatsz újra,
add gyorsan önmagad!


Figyeld, hogy a színek,
szép lelked színei
meggyötört kis szíved
kell most, csak ints neki!


Nagyot dobban benned
hisz' halld a dallamát
szivárványszín lelked
ontaná ritmusát!


Olyan szép az élet
csak repülj most velem,
töltődik a lélek
táncot jár csak nekem...


Fenn a csillagok közt
most találkozhatunk
bársonyfénnyel öntöz,
hidd, lesz még szép napunk!