Ihász-Kovács Éva - Március idusára

Ihász-Kovács Éva

Március idusára

Ha levelet írhatnék oda fentre
S vinné madár nem ejtené a göröngyre
De mindörökre felcsendülne az ének
Amit - hazámért - angyalok énekelnének
Elzengenék hogy tisztelet a népnek
Mindenkinek akikhez e sorok elérnek
És százezer ének zengje a bölcsességet
S azt hogy szeretlek magyar Hazám - Téged
Megértés volna az Úr szemében s látnám
Szavából kerekednék ezer szivárvány
És toleranciát írnék a sorokba
Hogy ezt a földet senki ne orozza
A szenvedés pokla miénk volt
S a gyűlölet mérge-jajt kiáltott
- Hol vagy Jézus ki eljövendsz
Megváltani újra a világot
Mert ezer átok szállt hazánkra ismét
Föld felissza özvegy s árvák könnyét
És kedvesség lőn ím e földön mindig
S az ember fiát szépre, jóra intik
Bizalommal néznénk, a jövőbe s megérint
A gázkemencék gőze
S a sok szép magyar, aki vérbe gázol
Az öntötte el a fogolytábort
S a tarkólövés - ássa meg a sírját -
Napiparancs intő szavak írják
S felduzzadnak a hazáért a könnyek
Szépen békén élni volna könnyebb
Hol a béke asszonyok ölében
Új magyarok sírnak észrevétlen
Még alig fejlődnek apró tagjaik
S majd imát tengni melyik nyelv tanít
Lesz-e ima és béke e honban
Megcsendül-e vers majd a porontyban
Hozzád kiált dalunk Uram
Érezzük- mindannyian
Kell a szabadság a béke
Legyen testvér az ember testvére
S ha fölöttünk majd a végsőt mondják
Akkor is vers szól