Szomorúfűz - Körülölel a csend

Szomorúfűz

Körülölel a csend

https://www.youtube.com/watch?v=GI1aE8q-iOk

Fákon sűrű lombkorona ring

A tájon ezer, s ezer szín pompázik

Ragyogó, apró kis csillagok

Szikráznak az égi óceánon

Az álom küszöbén fényetek

Körülölel, csobog a csend

Lebegek érzéseimmel a világ felett

Lehunyt szemmel gyűjtöm magamba

Hangtalanul, álomszárnyakon tündökölve

Félve és félelmem száll lelkemre

A pillanatok mélyülnek szívemben

Sürgető időben terhemet viszem

Vissza-visszanézve, magam felidézve

régi emlékekre, a gyönyörű percekre.

Lelkes Miklós - Mikor a nyár közeledik az őszhöz

Lelkes Miklós

Mikor a nyár közeledik az őszhöz

Mikor a nyár közeledik az őszhöz:
az ismerősben ott az idegen,
s hogy minden ismerősben idegen van,
észre sem vetted, - s rájössz hirtelen.

A fény kialszik, felhők összefutnak,
majd ismét régi arccal néz a nap
feléd, s a nyárban minden újraéled,
a megszokott hoz mozdulatokat.

A lombok zöldek, de színt váltott termés
magát már az ősznek ajánlja fel.
Egy ág bólint. Halk ének kék üvegben
barátkozik csend énekeivel.

Mikor a nyár közeledik az őszhöz,
akkor elképzelt, vagy valódi fáj,
vagy mindkettő, s egy-sorsú lesz a tájon
könnycseppes szolga, s menekülő király.

Két tükör fáj, egyik másikra fénylik,
kettőződik a láng és pillanat,
és fáj az idegen az ismerősben,
s fáj felismert életed: önmagad.

A vers is ilyen nyár és ősz határán.
Megváltoznak az ismerős szemek,
s idegen néz a fordított tükörből:
amin te bánkódsz, azon ő nevet.

A felismerés mit ér földi nyárban:
négy évszakban ugyanaz a halott?
Ember, vers ma meghal embertelenben,
s eltemetik évszakok, holnapok.

Pné Juhász Mária - Holdtölte; - Úton

Pné Juhász Mária

Holdtölte

Langyos szél suhan a fövenyen,
nyárfa hegyén vadgalamb motoz,
az égen apró csillag szendereg,
Maros vizére holdsugár oson.
 
Fény lobban túl-parti füzesben,
magányos horgász küzd a parton,
alakja elvész éj csendjében,
Maros vizében fürdőzik a Hold.

Hulló levelek szikra-fényében,
nyár sejtelmes álma tovább ragyog,
az ég magas, a föld végtelen,
Maros vizén ringatózik a Hold:

*

Úton

Szüntelen esik, a csenden
búsan jajong vihar árnya,
rég eltűnt szavak sejtelme
burokban lebeg éjszaka.

Árván hullnak lázas cseppek,
vén idő szűkös rostáján,
fájó évek könnye remeg,
éjfél öngyilkos magányán.

Szomorú égbolt színein,
felhők temetik álmukat,
csillag-ravatalon nyugszik,
holt napok fásult siralma.

Virrasztó Holdsugár fényén,
kihunyt tüzek szenderegnek,
késői harang zengésén,
útra kel megfáradt lélek.

Tekse József - Egy régi nyár emléke

Tekse József

Egy régi nyár emléke

 https://www.youtube.com/watch?v=5Vase9Ill_M

Tűz lobban, széllel táncra kel,
parázs szeme sír és búsan énekel,
az emlékek egére szökik most lángja,
mert ott fenn, minden csillag a barátja.

Fény- országútján robog a gondolat,
mi tegnap még végtelen, ma, csak egy pillanat,
s ott hevernek sorban az idő gyöngyei,
mint kalászt az arató, marokba szedi.

Nyár volt, vidám, kacagó nyár,
ott kóborolt a parton, meg egy ifjú pár,
kéz a kézben, ragyogtak egymás szemében,
várva, hogy szívük apró kapuján a szerelem belépjen.

Selymes homokba süppedtek a vágyak,
nem kellettek akkor még pihe-puha ágyak,
csak a csillagok mosolya, az éj bársonya,
meg a nyári szellő szégyenlős fuvallata.

De a nyárnak akkor hamar vége lett,
az idő is begyógyította a megsebzett szívet,
bár a csillagok mosolya most is olyan szép,
mint a bennem felsejlő régi-régi kép.

Harcos Katalin - Nyárköszöntő; - Vidám nyári este

Harcos Katalin

Nyárköszöntő

Nyárfák lombja rezeg a szélben,

villódzik ezernyi ezüst levél.

Táncukat lejtik csendben, szerényen,

amíg a szellő nyugodni tér.

Eső mossa a hajlongó fákat,

füvön fürdik a kerti rigó.

Ereszen rejtőzik vidám madár had,

hangzik csicsergős ribillió.

Lassan a zord felhő mind szertefoszlik,

az azúrkék ég is kikandikál.

Éled a virág, a szirma kibomlik.

Kacag a világ, mert itt a nyár.

*

Vidám nyári este

Narancsvörösen kelleti magát

kacéran riszálva a napkorong.

Magára húzza lassan bíborát,

hegyek ormán kacagva kódorog.

Pajkosan csiklandoz az esti szél.

Párás csókot csen lopva fülemre,

éji titkokról, csókokról regél,

s csábít őszinte, szép hevületre.

Rózsás-habos felhőfátylát kapja

és felölti díszruháját az est.

Arcát kuncogva kezébe takarja,

s a kelő holdnak bohócarcot fest.

Zsiga Lajos - Ölelj magadhoz

Zsiga Lajos

Ölelj magadhoz

 https://www.youtube.com/watch?v=AIQH9wUuCus

letéped rólam rongyaimat
nyár meleg alkonya
meztelen lettem
mint út szélén a topolya
ó érzem már illatod
mint szagos birsalma
bőrömhöz simulsz
mint földhöz tüzes láva
belém olvadsz ősz asszonya
telt kebleid húsos ajkad
szerelmes csókod
ez mind-mind te vagy
ölelj magadhoz
lázasan mint egykor
hajam ősz szemem tompa
lelkemmel érezlek
mint fiatal koromban
látod bandukolok az úton
egyre messzebb a kezdet
engedd hagy fogjam a kezed

Kovács Daniela - Útravaló gyanánt

Kovács Daniela

Útravaló gyanánt

Dalolj, Költő, mint ajzott ideg
pengesd húrodat,
adj új hangot a nagy semminek,
gyásznak s nyomornak.

Dalold, Költő szíved ütemét,
mely tilt és tagad,
odakünn a lelkek csöndje véd,
ott leszel szabad.

Dalolj, Költő, hadd zengjen a húr,
sírjon, mint a szél,
s ha a rívás ezer szívben túr,
igazat beszél.

Kínod kelyhét egyszerre idd ki,
mint kit sújt a vég,
mint aki kész szívet fojtani,
s dalod hadd vigyék.

Dalolj, Költő, dalolj szerelmet,
derűt és reményt,
s én ringatózok majd, mint gyermek
szavad melegén.

De ne feledd, a míves szavad
menten elszárad,
ha halk sóhajodhoz nem tapad
igaz alázat.

.kaktusz - A szeretet és a gazdagság

.kaktusz

A szeretet és a gazdagság 

 https://www.youtube.com/watch?v=wPCcbwUK5Zo

Tudod, arra gondoltam,

hogy a szeretet és a gazdagság

sokban hasonlít egymásra,

mindkettőbe lehet beleszületni,

és ha így van, akkor a szeretet is,

a gazdagság is természetes,

aki beleszületik,

annak nem kell megszerezni,

egyszerűen csak élni kell vele,

a pénz hozza a többi pénzt,

a szeretet a szeretetet,

az nem ünnepli kitörő örömmel,

mert nem csak ünnepi életforma,

nem egy születésnapi vacsora,

vagyis hát minden nap születésnap,

aki beleszületett, az nem beszél róla,

megfogalmazatlanul élvezi a gyümölcsöt,

mit nem ültetett, nem locsolgatott,

ami csak van, mint a levegő, mint a tavasz,

mint a réten a vadon nőtt virág,

de van úgy, hogy nincs,

hogy nincs gazdagság,

nincsen szeretet, csak vágy,

mindenáron megszerezni,

gazdagnak lenni, szeretve lenni,

a szeretetlen ember mindenre kész,

csak egyszer ő is gazdag lehessen,

csak egyszer szeretve legyen,

mindenre kész, csak arra nem,

hogy élje a szeretetet,

hogy éljen a gazdagság előnyeivel,

mert hiába a pénz,

hiába a kapott szeretet,

ha belül nem lesz gazdag,

ha nem tud szeretni,

ha az nem természetes állapota,

nincs nyugta tőle, megvan a gazdagság,

meg a várva várt szeretet,

de hiába akarta, csak pénze lett,

de nem lett kincse tőle,

egy életen keresztül félti,

egyszer elveszítheti,

nem kap tőle boldogságot,

csak sok álmatlan éjszakát,

mi lesz, ha egyszer vége lesz,

de van, hogy valaki szegény,

és nem érzi annak magát,

vagyona az egész világ,

akit talán nem szeretnek,

de szereti önmagát,

aki nem keresi a kincset,

s ha véletlenül találkozik vele,

nem hasznosítani akarja,

mert nem vágyik haszonra,

nem akarja beosztani,

tartalékolni, eltenni

a rosszabb napokra,

hanem csak, mint egy gyerek,

gyönyörködni a fényében,

és örülni,

hogy végre van kit szeretni.

2009.ápr. 21.

Helen Bereg - Nyári zápor

Helen Bereg

Nyári zápor

 https://www.youtube.com/watch?v=7zwb0DWNKfI

Esőcsepp koppant épp lábam élé.
Felnéztem, sötétlett már a messzeség.
Felhők serege készült kiadni mérgét.

Távolból morgásnak tűnő zene
Kísérte a következő cseppet.
Azután koppanva még egy és még,
Porzott a beton ahogy földet ért.

Néztem, porvirágok mint tűnnek el,
Mint lesznek szemem előtt eggyé válva,
Beton ráncaiban gyűlő sáros erek.

Egyre erősödő égi zene
űzte a harcoló fellegeket.
Villámfény hasította az eget,
S az eső viharrá kerekedett.

Már hömpölygő patakká gyűlt a víz,
Magával sodorva múlt napok szennyét.
Fuldoklott, nem győzte nyelni a kanális.

Ahogy jött oly lassan csendesedett,
Mint anyja ölén szipogó gyerek.
Már csupán koppanva még egy és még
Szinte nyugodt volt, ahogy földet ért.

A Nap elűzte a fellegeket.
Felfrissülten nyújtózott a természet,
Nyári eső dézsájában csodaszép lett.

Szalay László - Mi marad?

Szalay László

Mi marad?

Mi marad a nyárból,
A patak fölé hajló ágból,
Esőázott ökörnyáltól
Selyemfényű szivárványból?
.
Hová lesz a kunyhó,
Hajamról a némán szikrázó,
Gyermekölelés ízű hó,
Hová a vágy, a féltő, a mohó?
.
Hová bújik este a lélek,
Hová az érzés, hogy örökké élek;
Ébredések, érintések,
Hová a „semmitől sem félek”?
.
Hová tart a szél, a folyó?
Mindenütt ott lenni volna jó!
Mitől lesz a fény oly fakó?
Hová merülsz, süllyedő hajó?
.
Minden, mi van, s minden mi volt
Emlékekké foszló, megfakult folt.
Varázsolj arcodra mosolyt!
Te légy, ki végül villanyt olt!

Farkas Viola - Kedves virágom; - Pipacs tenger

Farkas Viola

Kedves virágom

Kedves virágom a színes porcsinrózsa,
Jól megvan magának, lent, az alagsorban,

Nem kíván öntözést, semmi kényeztetést,
Bőséggel mutatja sokszínű gyönyörét,

Lakik a homokon, rózsáival díszlik,
Üde, zöld bokrai, lazán terjeszkedik,

Nem vágyódik díszes, szép csokorban lenni,
Amit a gazdagok tudnak megfizetni,

Megelégszik alant, kertet szépíteni,
Szemünknek vonzását ragyogóvá tenni,

Nálam is kinyílott a sok kukacvirág,
Gyönyörűséges lett, mostanra a világ.

*

Pipacs tenger

Pipacs tenger van a kertben,
Benne laknak a szívemben,
Mint megannyi spanyol táncos,
Szinte hallható a ritmus.

Hajladoznak szerelmesen,
Ring a szoknyájuk kecsesen,
Van is forgalom kelyhükben,
Méhek repdesnek kedvükben.

Rövid volt az ő tavaszuk,
Lehullott a szép ruhájuk,
Büszkén éltek, tündököltek,
Aztán hirtelen eltűntek.

Madarász Gyula - Nyár; - Tóparton

Madarász Gyula

Nyár

Nyár van, a Nap melegen süt,
legelőszélén magányos fa,
félig lombja veszett,áll a tűző napon,
üszkös ágai,mint egy szikár őrszem.

Nyár van,a Nap heve nem enyhül,
elmúlik minden,új erdők,fák nőnek,
nekem már csak ez a fa maradt,
ez a lomja veszett,még is ez a legszebb.

*

Tóparton

Nyári nappal felhők
szállnak könnyű lebegéssel,
lágyan ring a nádas,
némán,mint az idő,
lomhán szárnyal a sirály.

Túloldal a hegyek közt
pincék szeme villan.
kertek illata sejlik a szélben,
pihen a táj, mindent egybemos a fény.

Fürdik az égi kék,
sűrűsödik, oszlik a pára.
Hull a harmat, hab simul a partra,
kihunyt a fény, csak a víz csobog.
Elönti a tájat a csend,
minden álom véget ér
az időtlen éj ölén.

Torma Zsuzsanna - Enyhülést hozott; - Idei kenyér

Torma Zsuzsanna

Enyhülést hozott

Enyhülést hozott az eső forróság után,
viharos szél száguldozott lombos fák csúcsán.
A föld szívta éltető nedvét,
mind sivatagban kiszáradt torkú tevék.
S most, ahogy lassan csendesül a szél,
mi épen maradt, felfrissül és él,
megfogyva is és törve is,
maradt még virág nekem is.
S örülök én, még van minek,
nem panaszkodom senkinek.

*

Idei kenyér

Nyár van már,
Sárgul a gabonaszár,
Július kék ege alatt
Vidám pacsirta száll.
Nyár van már,
Nem a kéz kaszál.
A gabonát régóta
A kombájn vágja már.
Nyár van, nyár,
Futószalagon már
A tiszta búza,
S a malom is
Finom lisztet jár.
Nyár van, nyár,
Menjünk haza már,
Vacsoránál az asztalon
Idei kenyér vár!

F. Zoltán /ILLC/ - Nélküled

F. Zoltán /ILLC/

Nélküled

 https://www.youtube.com/watch?v=8ymP29LFTyE

Amit nekem jelentesz, azzá más nem válhat,
Ilyen csak te lehetsz, senki sem pótolhat,
Hová már nem ért a fény, te betörtél,
Nem kértél, nem kérleltél, csak elértél,

Sosem értem meg hogy miért, és bennem mit láttál?
És mért ilyen kegyetlen, gyilkos ez a világ,
Hogy eljöttél, magaddal megajándékoztál,
Majd messze tűntél, szótlanul itt hagytál,

Engem ne ámítsatok, hogy egyszer visszatér,
Túl messze utazott, elragadta a szél,
A lelkem lelke ő, velem volt de nincsen már,
S lassanként felemészt ez a hiány,

Velem volt, most velem nincs, ennyi hát,
Kitéptél a szívemből egy darabkát,
De ha kell hát vidd is el,
Nekem nélküled nem kell,

Tudom ezt most úgysem hallod, mégis neked kiáltom,
Hátha egyszer valahol újra, elér a hangom,
Egyedül nekem itt semmim sincs, elsorvadok,
Szépen lassan a világommal pusztulok,

S minden nap, újabb nap, mit az üresség nyel el,
Mikor várlak, és kívánlak, de te mégsem jössz el,
S nincs már szép, csak torzult kép, nem ér el semmi sem,
Hol nem süt nap, és nincs már fény, nem vársz rám te sem,

Tudom ezt már úgysem hallod, mégis így kell hogy legyen,
Minden hajnalon torkom szakadtából üvöltöm neked,
Hogy világomban megfagyott a remény, és dúl a tél,
És a nyár csak rád vár, hogy egyszer eljöjj még..

Pócsa Józsefné - Ébredés

Pócsa Józsefné

Ébredés

Viharos tengerként tombolt rég a szíved,
mert szép szavakat hintett, csábított téged.
Hol van most? Mit csinál? Már régen messze jár!
Kit szerettél nagyon, hűtlenül másra vár.

Zokogott a csend is, lelked álmodozott,
a Telihold ezen éjjel csodálkozott.
- Mért sírdogál a csend, s nem nyugszik a lélek?
- Az álmok szigetén könnyezve mért élnek?

Süllyedő hajóként, fájdalom súlyától,
ébredeztél lassan a Nap sugarától.
Gyenge szellő suhant szépséges arcodon.

Asszonyi mivoltod felülkerekedett,
fénykép leborítva, s emléket feledett.
A holnapod már új reményekkel indul.

Szomorúfűz - Nyárvégi reggel

Szomorúfűz

Nyárvégi reggel

 https://www.youtube.com/watch?v=Fd0W1MysA80&feature=youtu.be

homályos még az égbolt

lassan hatol át az égen a fény

szürkeség oszlik, fürtösödik

a hajnali pír felvirágzik

ragyogva ébred a napfény

harmatcseppek szerte gurulnak

madárdal nevetve szárnyal

felhők gomolyognak fodrosan

szellő kél és vígan szalad tovább

a lombok közt arany sugárszálak

és mint egy csodás szimfónia

felragyog a nyárvégi reggel

Hatházi Áron - Nyári elmélkedő

Hatházi Áron

Nyári elmélkedő

vastag sorokban árad a lét ujjaid között
míg belém meríted Isten a kezed
közte folyik szét
emlék-mesék
kételyből szürkévé merevített álmok
csillagért rajongó
kenyérért verítékező
savószín mámora.

balladába font képzelettel várom felbukkanni
talpam alatt gödrösödő
aszfalt-utak mentén
virágzó murok
dudva
paréj-szagú port
mert nekem csak por jut
a lét aranyos
ezüstös
rezes pora.

útmenti kavicsból rakom ki a nevedet
palesztrinai polifóniáját zengem
hitednek
te nagy Élet
apró zsoldosod vagyok
és megrettent fiad
tó-örvénybe fúlt csobbanás
nádsusogás
gyönyörű csillagok alatt
éjjeli madár szárny-rebbenése.

bárcsak lennék varázslat múzsák kertjében
vagy csak nevetés
hinta
kacaj
elmérgült sebben gyógyír drótban áram
vízen csónak ásónyom a földben
mibe magot szór más
lennék csak parázs -
halálom előtt apró lobbanás
majd valaki továbbálmodja
életem.

Lyza - A Nap és a Hold

Lyza

A Nap és a Hold

Te vagy a ragyogó Nap.
Én vagyok a sejtelmes Hold,
Mi ketten vagyunk, két égitest
akik soha nem egyesülnek,
csak egymás mellett keringenek.
Az élet fényét te adod,
nappal a sugarad ont
meleget.
Éjjel a tó vizén én lebegek.
Fátylam ezüstje hívogat,
de ajkad nem ejt rá szavakat.
Minden éjjel egy kicsit meghalok
paplanom a szikrázó csillagok.
Fényem a csobogó vizen táncol
Szerelmes szívem érted lángol.

Aranyosi Ervin - Szeretem az esőt!

Aranyosi Ervin

Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.

Kópis Eta - Vendéged voltam ...

Kópis Eta

Vendéged voltam …

Vendéged voltam
nyári napsütésben.  
Vendéged…-  
ragyogó déli fényben.
Leszállt az éj-tündér,
feketén - csöndben,  
vendég mivoltomat -:
 rögvest elvesztettem.  
Egyéjszakás kaland  
lett álmaink vége.  
Te sem – én sem vágytunk
újabb szenvedélyre.  
Lehet, hogy szívünkben
ott maradt a tüske…,
ezért nem borul az éj  
reánk soha tört ezüstbe?  
Vendéged voltam…  
Maradtam volna az!
Csak egy barát lennél most,
és nyújthatnál vigaszt.
Mindent elvesztettünk
azon az éjszakán.
Nem lehetsz barát sem
a történtek után.
Barátságunk szétégett
a szenvedély tüzében.
Csak fájó kép maradtál:
Szívemben – Lelkemben.
Köszönöm mégis én
e kalandos estet.
Kérlek! Engedd meg:
titkon kicsit szeresselek!

*

Nyarunk emlékét szívembe rejtve.
Maradjon nekem kettőnk örök szerelme.