Szomorúfűz - Halk dallamként ...

Szomorúfűz

Halk dallamként …

 https://www.youtube.com/watch?v=cZnsEKxsNZU

Lehunyt szemem mögött

Arcod lebeg előttem

Itt élsz velem, bennem

Halk dallamként lelkemben

Az éjszaka lágyan átölel

Szemed aranylik a végtelenben

Gyötör hiányod, - fájón éget

Érted, utánad reszket a szívem

Arcom égeti záporozó könnyem

https://www.youtube.com/watch?v=z2r8IdqAv0s

F. Zoltán /ILLC/ - Örök tartozás

F. Zoltán /ILLC/

Örök tartozás

Egy leheletnyi csendre vágytam, s lehunytam szemem,
De békére nem találtam mert most nem vagy itt velem,
Belül mardos mindig üres életemnek mérge,
S már csak tőled látom a hajnalokat néhanapján szépnek,

Jobban ismersz már egy ideje, mint én saját magam,
Az egyetlen vagy ki megért, s nem bánja hibáimat,
Csak mosolyogsz rám mindig, fényesebben mint a nap,
Túlragyogsz minden sötétséget mely bennem van,

Tudod, nem félek már élni, csak nélküled maradni,
Veled a világ hatalmas, de magamban csak arasznyi,
Hiszek benned és senkinek nem adom el a lelkem,
Abban már eddig is sokszor tönkrementem,

Bízom benned és soha már szívet nem cserélek,
Ezt az egyet kaptam, és neked adtam végleg,
Szeretlek érzem, mint még senkit sem eddig,
Szeretlek ma vagy tegnap, s holnaptól a halálig,

Egy leheletnyi csendemben, mikor lehunyom szemem,
Téged látlak magam előtt, TE fontos vagy nekem,
Oly gyönyörű arcod, olyan gyönyörű mindened,
Bár örök időkön át nézhetném tengerkék szemed,

Az egyetlen bánatomat rossz véremben hordozom,
A legnagyobb ellensége önmagamnak én vagyok,
Ki véd meg magamtól, ha elszabadul bennem a pokol,
Ki óv meg ha már te sem, ki véd meg az éjszakáktól?,

Segíts, egyedül nehéz, és tudom, hogy önző vagyok,
De csak veled akarok lenni, másra nem számíthatok,
Ha az igazat akarod tudni, ennél egyszerűbb nem is lehet,
Nem tehetem, hogy nem szeretlek, ezzel tartozom a szívemnek.

Pócsa Józsefné - Álmomban élek

Pócsa Józsefné

Álmomban élek

Csak mesére alszom el, mint kisgyermek,
álmomban gondolataim útra kelnek.
Repülök, mint madár fenn a magasban,
megpihenek kicsit Holdanyó ágyában.

Csillagok közt a magasban lebegek,
mint sebzett madárka a földre leesek.
Rádöbbenek, hogy ez csak egy rémálom,
az ébredésem ilyenkor alig várom.

Álmomban élek, valóságtól távol.
Mesevilág, amit az éj elvarázsol.
Felhők között a lovacskák vágtatnak,
hó fedte tájakon, engem szánkóztatnak.

Szánkózás közben angyalkák röpködnek,
gyönyörű szárnyaikkal engem ölelgetnek.
Fülembe szép dallamokat dúdolnak,
nem sokkal később messze elsuhannak.

Mikor felébredek, azon tűnődöm,
álom vagy valóság, égen vagy a földön.
Folytatnám álmomat, de már reggel lett,
az álom tündérek gyorsan elröppentek.

Pénzár Miklós Csaba - Ősz és tél között ...

Pénzár Miklós Csaba

Ősz és tél között....

Az Ősz már rég elsiratott mindent,
elhullatta leveleit,elvesztette színeit
minden dermed, meghal körülötte,
nincsen napfény már sosem felette!
Pedig szép volt,mint nagyasszony
színes kedves,boldog szépasszony !
De lassan elhervadt szépséges arca
mindenét,a múltnak, enyészetnek adta
Most már,meztelenek,csupaszok a fák
dideregve várják az öreg tél jóindulatát
De félnek is nagyon az ismeretlentől
fagyos,jeges,zúzmarás téli hónapoktól
készül a táj a télre,lassan elcsendesedik
minden kis állat csendes vackába bújik
Jön a Tél ideér,szép lassan közeledik
hatalmas seregéből előre küldi hírnökeit
Megindul a vad szél,utat tör magának
mutatja hatalmát a rideg Tél királynak !
Az a hír róla,sohasem ismer kegyelmet,
ellene van minden didergő életnek !
Várni kell,csendben,inkább meglapulni
a Tél minden vad rohamát túl kell élni
jöhet,vad hideg,kegyetlen fergeteg,jég
a sötét fellegek mögött ott lesz a kikelet

Gősi Vali - Talán a gyertyaláng

Gősi Vali

Talán a gyertyaláng

https://www.youtube.com/watch?v=q9K60PIRjFk

Talán egy színes festmény a lét csupán,
Talán nagy, vidám ház e világ, és végtelen falán
Talán a fák, az ég is csak képek…
Talán a porszem földi lények
- köztük az emberek - angyalok ma már,
s Isten épp' rólunk mesél.

Talán való az álom, hogy nincs halál…
Talán a sötétből hajnalpír fakad…
Talán halott szerelmek élednek újra…
Talán az angyalok szemében, aranyló reszketéssel
megcsillan most a Nap…
s nyár csókol, szél dalol tavaszt.

Talán még visszatér a tűnt varázs…
Talán fény-ébredésre kék hajnal fakad…
Talán éled halott szerelmünk újra…
Talán bús szemedben megcsillan még a Nap,
s fényével visszatér a nyári láz,
napfény-tűz ébreszt, fénycsók varázs.

Talán a fagyos, hófehér táj is álom…
Talán csak tisztul álmában a világ,
Talán gyertyaláng kelti föl, kinek e lét örök álom,
Talán harmatot csókol a hajnal a halott fákon.
Gyere, aludjunk, kedves, talán való az álmom,
s mire ébredsz, szerelmem, álmodat valóra váltom!

Siktár János - Miért van az ...

Siktár János

Miért van az …

Miért van az, hogy a ma emberének
nem jelent mást ez a szó, hogy barát,
semmi egyebet csupán csak áltatást?
nincs kit magoktól jobban szeretnének.
A barátom vagy, nekem azt mondod,
lehet, hogy most nem szólsz hazugságot,
de lehet ez mégis hazugságod,
nem, hiszen mert jól vagyok mondom,
akkor gyere, ha magam alatt vagyok,
hiszen barátság jobban látható,
hogyha az nagy bajban is tartható,
tudhatod, hogy én barátod vagyok.
Sok sok olyan embert ismerek,
ki önmagán kívül mást nem szeret,
de olyat is akinek van kedvese,
akit ő magánál jobban szeret,
de először mégis őt bántja meg,
ám megbánja, és sír szégyenébe',
hogy könnyet csalt kedvese szemébe,
s hogy miért tette maga sem érti.
Mondd mivé lesz a világ, mivé lehet,
ha nincsen szívetek, ha nincs szeretet

.kaktusz - A barátság is ott van

.kaktusz

A barátság is ott van 

 https://www.youtube.com/watch?v=Hhpf8loclvs

Tudod arra gondoltam,

az ember élete folyamán,

mint egy házba,

úgy költözik kapcsolatokba,

az első „házba” bele születik,

azután, mint egy háztulajdonos

gyűjti magának az épületeket,

van közöttük olyan rozoga,

hogy nem is mondható lakásnak,

és van, amelyik jó helyre épül,

a lakói tisztességes,

rendes emberek,

a kapcsolatból mégis hiányzik valami,

még ha van is benne némi szeretet,

erőltetni kell az ott lakást,

sokszor illemből, máskor

a kötelesség húzatja az igát,

van úgy, hogy csak a megszokás,

vagy az egyedülléttőtől való félés,

de  a kapcsolatot bármennyire is akarják

 öltöztetni díszruhába,

az épület ingatag lesz,

ha az építőanyagban benne

kötőanyagként nincs a barátság,

mert a baráttal örömöt lehet megosztani,

a barát a bánatot is elfelezi,

mert a barát az nem ítélkezik,

nem okít, de megért,

mert a barát akkor ad tanácsot,

és akkor van ott,

amikor szükség van rá...

legyen a páros szülő és gyerek,

két egymást szerelemmel szerető ember,

ha a kapcsolatban,

abban az épületben

szilárdító anyagként

a barátság is ott van,

az az épület

 még a nagyobb vihart is kiállja…

kinek nincs igaz barátja,

annak igazi családja sincsen,

kinek nincs igaz barátja,

annak igaz szerelme sincsen.

2011. július 14.

Tekse József - Ha megreked a szó

Tekse József

Ha megreked a szó

Nem tudom igazán, mi történik velem,
a szürkénél is szürkébb lett a világ, színtelen,
az égbe vágyó szavak, most bennem rekednek,
pedig, még tegnap, vidáman nevettek.
Tegnap még a szó, bennem virágzott,
minden megvolt, egészen, semmi sem hiányzott,
és sütött a Nap, rózsafelhők úsztak az égen,
dallamok csengtek valami ismeretlen zenében.
....és folytak a szavak, testet öltött az érzelem,
mintha minden akkor dőlne el, bátorság, félelem,
mikor cifra ruhába öltözött a gondolat,
ránctalan, fiatal, mosolygós és gondtalan.
Bátran léptem a fényre, mert kívántam ott lenni,
csak menni, csak menni, oda hol nem számít semmi,
hol engem is várnak, hittem, hogy várnak.
De nem, s most néma ajkam, mintha bezárná valami,
csak a csend mi fecseg, azt is alig hallani,
és e nincstelen világba, ahol a semmi a jó,
csúfos képpé foszlik minden, ha megreked a szó.

Deák Éva - Utak

Deák Éva

Utak

https://www.youtube.com/watch?v=Lhxpm6HVl7c

úttalan utakon járok,
ez az út enyém
sétálunk együtt
nem hagy el a remény
annyi féle melyre léphetek
láthatatlan kanyargós
vár rám új csoda
álom utam ösvényére
léptem mely kitaposott
követem megyek harcolok
új utakat nyitok
nem választom a könnyebbet
virágos vezet magasba
sugárútként egyenesen
életút melyet egyedül
kell járnom senki nem
jöhet már velem
csak a híd mely összeköt
sokszor kifürkészhetetlen
próbám meghozta gyümölcsét
keresztútnál megállok
és mondok egy imát
mert a rögös már véget ért
s ha néha felfedezőútra
jönne meg a kedvem
mellék utakat nem hagyom ki
rejtekével egyre nő az ihlet
szinte repülök a
magasságokig
elfogynak a nehéz utak
görbékre már nem vágyom
egyenes út az én világom
mely a fény forrása felé visz
kerülés már nincsen
lényeget most értem csak meg
ilyenkor vágyom még kicsit
a meghitt régire felejtve a rosszat
ha zarándokutam végéhez ér
találkozásom a végtelennel
ott megpihenek csendben
csillagok között szeretetben

Ficzura Ferenc - A merengőmhöz

Ficzura Ferenc

A merengőmhöz

A jövő a múltból fakad.
Amíg szemlélődsz a mába'
ne feledd el! Ember tervez,
és a Jóisten csak látja.

Érezné, amit érezhetsz,
viselné a világ szennyét
és mi teremtővé lennénk:
bevégeznénk, mi a tervét.

"Jegyezd meg jól,
de ne csüggedj soha,
remény, csalódás,
küzdelem,

bukás,
sírig tartó
nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót,
a szépet,
s meg nem találni
- ez az élet"

Szép ami jó, jó ami szép…
Látod? Ez csak egy tükörkép.
Ölelkeznek, mert így szép.

Ihász-Kovács Éva - Köznapi gyomlálás

Ihász-Kovács Éva

Köznapi gyomlálás

Igazad van hogy kiásod a dudvát
csalánok dühét vagdosod
te csak ásol
Megfeszülnek izmaid nézlek
dolgozz igazad van
A kert csalános
hiába ásnak mélybe az eszmék
a gyökerek még ott rejtőznek a talajban
ássunk mindenki ásson
dolgozz te is igazad van
Feszülő szép akaratban
gyomláljunk tegyük a tennivalót
kertünk földjeink
csalánnal újra telnek
te védj meg a csípéstől
védjetek meg és védjétek magatok
Kigyomlálandó minden ami
nem növény termő csak átok
ásózzátok a jövőt
aranyrögeit vessétek be magokkal
én szavakkal ások
reggeleim magvait szórom
elvetem a gondolatot
Csak hitünk esője kell s a föld majd
Kivirágzik

Szalay László - Ha barátom vagy

Szalay László

Ha barátom vagy

Ha barátom vagy, légy tükör
Légy udvar, csűrként állhassak
Légy madár, szárnyalhassak
Ha barátom vagy .  

Ha barátom vagy, légy álmom  
Légy márvány, lehessek kőpor  
Csiszolni tévedésed  
Ha barátom vagy .  

Ha barátom vagy, légy türelem  
Légy fukar a szóval  
Viselj ékszerként titkos zokszóval
Ha barátom vagy .

Ha barátom vagy, ne kérdezz  
Légy maga a kérdés, az értés  
Válaszommal hallhassalak  
Ha barátom vagy .  

Ha barátom vagy, viselj el  
Tűrd reményem, tűrd szeszélyem
Ne légy elvakart vérzés  
Ha barátom vagy .  

Ha barátom vagy, örökké élek  
Ha barátom vagy, mércédben
Folyóvá széled az élet
Ha barátom vagy
 

Siktár Éva - Szeretetem átadom

Siktár Éva

Szeretetem átadom

 https://www.youtube.com/watch?v=AiFJs69zPrQ

Tudom kedves, mit vársz tőlem,
legyek mindig vidám
ha szíved vérzik, ott egy lőtt seb,  
az én karom kitárt...

érzelmeim dalban mondom,
és mosolyog a szád,
ledobálom minden gondom
hisz' szükséged van rám.

Önzetlenül teszem hidd el,
hallgatlak, és figyelek,
örököltem édes kincs ez,
vigyázok Rád, mit tegyek?

Mit tegyek, hogy hangulatod
vidám legyen, szépséges,
beszélj, él'ted arcul csapott?
megoldjuk és még szép lesz...

Sírd el összes fájó könnyed,
sírj csak itt a vállamon,
meglátod, hogy holnap könnyebb,
szeretetem átadom!

Szuhanics Albert - Vadkörték és öszirózsák

Szuhanics Albert

Vadkörték és őszirózsák

Ősz baktat a hegygerincen,
látod-e, hogy merre tart?
Kőszál bámul párasminkben,
dér borít pergő avart.

Fenn, a sziklás ormok hátán
csillagporos út vezet,
holdfény sápad felleg láttán,
árnya fenyvest rejteget.

Hol vár állott, porladó fal,
erős bástya megrogyott,
dús folyondár mindent felfal,
csipkebogyó él meg ott.

Völgybe szállok szurdokokban,
hol érnek vadgesztenyék,
földre esve burok roppan,
s elgurulnak szerteszét.

Szirmot hoz a kert virága,
hófehéret, színeset,
pedig fenn a kősziklákra
már dara hullt, dér esett.

Fényes völgyek, boldog környék,
kis tisztások, édenek,
ti tudjátok, a vadkörték
fanyarok vagy édesek?

Mikor nyílik őszirózsa,
meddig virít színesen?
Mutassatok mindent róla,
hadd lássa az én szemem!

Tóth Edit Magdolna - Őszbelátón

Tóth Edit Magdolna

Őszbelátón

Fényteli szemek
Levelek búcsút intve
Délebbre szállnak

Árnyjáték hegye
Repedékeny rozsdás szív
Őszi avaron

Apám névnapja
Elfolyatott holnapom
Emlékbe zárva

Arany János - A világ

Arany János

A világ 

 https://www.youtube.com/watch?v=pbxtSYa67NY

A világ egy kopott szekér,
Haladna, de nem messze ér;
Itt is törik, ott is szakad:
Sose féljünk, hogy elragad.

A világ egy régi mente,
Moly, penész, por összeette,
Folt sem állja, foldani kár:
Cérna után szakad mindjár'.

A világ egy tói malom;
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad;
Amint kéne; sosem járhat.

A világ egy vén muzsikás,
Nem tud ő már kezdeni mást;
Minden hangból húz csak felet,
Minden nap egy nótát feled.

A világ egy rozzant csárda,
Rossz menedék télbe', nyárba';
Télbe' fázol, nyárban ázol:
Mégis benne éjszakázol.

Részeg ember ez a világ:
Ötször, hatszor egy nyomba hág;
Kész ugorni hegyen völgyön
S felbukik a síma földön.

Weöres Sándor - Ha kérdezik ki vagy, ezt mondd

Weöres Sándor

Ha kérdezik ki vagy, ezt mondd 

 

Egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szét ivódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek, nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.

Csorba Győző - Tél

Csorba Győző

Tél

 https://www.youtube.com/watch?v=4ixJzVlKoTY

Remeg már. Háborodva futna, futna –,
fagy dönti el. Mint üldözött bogár,
gyors életére gyors halált hazudva
hever hatalmas buktatóinál.

Csírái, lám, fordítva nyíladoznak,
békéje omló köddel vándorol,
jelei fönt a hegy-tetőn lobognak
s a csillanó ablak-kristályokon.

A tornyok és a bástyák összedőlnek,
az orra-ejtő árok föltelik,
a támadó orcái tündökölnek,
nevetve látja érett terveit.

Nevetve néz szét karcsú trónusáról,
kiszáll belőle régi szégyene,
szelid párák lebegnek hűs vasáról,
szelid nyugalmat ringat kék szeme.

A vesztes mégse, mégse csöndesedhet:
győzők irgalma: átok és parázs,
sebei inkább égnek, üszkösödnek,
inkább csigázza forró borzadás.

De menti bőrét, föld alá igyekszik,
beléd igyekszik: enyhelyet keres. –
Körmét behúzza, hálásan lefekszik,
az álma mély és szikrázó-üres.

Szécsi Margit - Tánc

Szécsi Margit

Tánc

Teliholdból süt a végzet,
csillag markol vérkörökbe,
halálforgás minden óra,
jőjj szeretni mindörökre.

Zöld szoknyám a fiatal nyár,
csókra vágyom, nem kalácsra,
jeges bárcák hadi-útján
vagyok izzó Máriácska.

Rézveretű a derekam,
vörösréz-kupa a mellem,
meghasonlás éjszakáin
tedd hogy szívünk összecsengjen.

A gyehennás vágy-lovakat
üdvözítő útra oldom,
a gyehennás vágy-lovakat
hajtom a viharos mennybolton!

Teliholdból süt a végzet,
csillag markol vérkörökbe,
halálforgás minden óra,
jőjj szeretni mindörökre.

Fekete István - Végtelen; - Ősz

Fekete István

Végtelen

Hűvös, színtelen pára:

a föld s a fák lélegzete,

felhők fia, ősz uszálya,

halott hajnalok holt keze.

Majdnem nincs. Semmi... mégis

mindenütt ott van, fenn és lenn,

szájban és szívben, szóban és hitben,

és ha van: nincs, s ha nincs: Minden.

*

Ősz

Ma este először szólalt meg lassan,

a pókhálós elmúlás igrice

halkan, a tücsök danája sír-rí.

Kri...kri...

Bánatos reggelek, nótás, bús esték,

idei must a malomkő padon.

Pásztortűz mellett furulya sír-rí;

Kri... kri...

Felkel a hold is, és a szőlőlevél

ezüstben fürdik. Öreg diófa

suttogva mesél, zizegve sír-rí;

Kri...kri...

Lehull egy levél, sötétbe vész el,

kíséri szemünk, szívünkbe fészkel

az elmúlás, a kis citerás meg sír-rí;

Kri... kri...

Garai Gábor - Magányos fa

Garai Gábor

Magányos fa 

(Csontváry cédrusára)

Ha ki fának rendeltetett,

erdőben kell éljen.

Magányos fán vihar fészkel,

villám ül hegyében.

Ahány gallya, annyi néma,

görcsös jajgatása;

álló sírját állhatatos

gyökere megásta.

Mozdulatlan, mint a bálvány,

gyér lomb szikár foglya,

vedlett törzse csak mihaszna

erényét ragyogja.

Dögmadarak elkerülik,

vijjog némasága;

maga termi keselyűit

önemésztő ága.

Ha ki fának rendeltetett

Magányos fa, dermedt,

ágas karó, irgalmatlan

ég aljába vertek.

Magányos fa, terhe, kínja

puszta földnek, égnek,

nem te hagytad el az erdőt,

az hagyott el téged.