2019. január 13., vasárnap

Szomorúfűz - Álmot hint ...


Szomorúfűz
Álmot hint ...

Az álom mesékben ringat
A messzeségben illan tova
Lüktet a szív, vadul ver
A horizont sötét bársonylepel
A múlt idők emléke bolyong
A vándorló csillagok között
Égi fényt sugároz az ezüst Hold
Kibújik lassan a felhők közül
Álmot hint selyem pilláidra
A csillagok fölébe szállva

Siktár János - A csend hangja


Siktár János

A csend hangja 


Séta közben hátranézel,
oson utánad valaki?
Gondolatod a mában lépdel
 
csendet érzel azt, ami...


beterít és elkápráztat,
de megfogni nem tudod
mert a csend az hidd benned él,
elűzni nincs jogod!


Szólnál hozzá, nem válaszol
csak csend hangja ölel át
soha többé nem láthatod
nem kérdezi jössz-e már?


Csended lesz a minden napod
barátkozz meg, jó barát
ráadásul ingyen kapod
a Földön, s nem "odaát"


Csended bársony, fénylő anyag
tapintása oly' csodás,
válaszolnia nem szabad
benned él, mosolyog Rád...


Nem látod a mosolyt kedves,
nem, még nem is láthatod
évek telnek úgy lesz rendes
mikor elment fájt nagyon!


Örök társad a csend marad,
de ha nagyon akarod,
majd amikor csended szakad
légy résen a hajnalon!

Egyed Emese - Hajnalodik


Egyed Emese
Hajnalodik

Jönnöd kell, most
hajnalodik,
érzem már szelíd
karjaid, érzem
sóhajod hűvösét,
ébredő kezed melegét –

Jönnöd kell: hozzá tartozol
a hajnalhoz, hozzám tartozol,
sugár a tested, harmatos
erőket, örömet hozol –

Álom és ébrenlét között
elmosolyodsz, ha megölellek,
lehunyt szemedre kék ködök
telepednek: elrejtő felleg,
és zengő pillanatokig
veled vagyok!

Hajnalodik.

Maszong József . lazán ...


Maszong József
lazán...

azzal a könnyed mozdulattal
mivel valaha magadhoz hívtál
most azzal küldtél utamra,
könnyel írt levelem
repült is már,
tessék..
így lazán egyél papírkosár,
tiéd lehet e gyűrt papírlap
nem érdekel írója kínja
hangja nem jut el szívemig,
ennyi,s nem több
jön az új ki intésedre
szolgamód dicsérje szépséged,
hamisan pengesse lantját
csak az kell kiszolgálja gőgöd
lábaidhoz borulva nyögjön..
már nem fáj a válás
elmúlt a vakságom
kigyúlt a lámpás..

Harcos Katalin - Arcomra mosolyt csal az álom


Harcos Katalin

Arcomra mosolyt csal az álom

Arcomra mosolyt csal az álom.
Szellő cirógatja a homlokom...
kék tündeszárnyad libbenni látom,
amint átsuhansz a lombokon.


Hangod zenél, csendül kacagásod.
Hová repülsz ragyogó tündérlány?
Talán a hős tündeharcost várod
palotád rejtett belsőudvarán?


De nem... csak barátnőd lépdel feléd.
Tenyerén szikrázó kristályt emel,
átnyújtja kincsét, és dalban mesél,
de titkait másnak nem mondja el.


Körül a vén erdő hallhatja csak,
s a vízesés boldogan megremeg,
mert oly szép a dal. Bár hallgatag,
dúdolva kíséri még léptedet.


Arcodra derűt csen az álmom.
Huncutság villan az ajkadon.
Táncos lépteidet visszavárom
bíborló, meseszép hajnalon!

Szalay László - én és Én


Szalay László
én és Én


Táncban fodrozódó
szerelem,
 
hold-tükrös tóba merülő
kettős érintés...  
Minden a helyén,  
nincs félelem,  
nincs tétova megértés.
Létünk lüktet ereink
 magabiztos elszántságában.
 Ez nem a „csak te és én”.  
Sem az öröknek hitt, rovarnyi, 
ránk szabott idő!  
Nem is a múlt jövőt rettegő  
képzelgése.  
Ezek mi vagyunk:  
én és Én,  
egy a mindenség  
szédítő peremén.

.kaktusz - A haugság szépséghiba


.kaktusz
A hazugság szépséghiba 

Tudod arra gondoltam,
hogy a hazugság
csúnya szépséghibája a világnak,
ami azért az egész nagyszerűségén
nem változtat, ő is,
mint minden ember teremtette fegyver,
elpusztul egyszer,
még ha háborúkat is okoz közben,
még ha egy ideig megkeseríti is az életet,
de minden háború vége tér,
a mának a hazugsága holnapra
csak a múlt savanyú emléke,
ha okoz is kárt,
közel sem akkorát,
mint mikor az ember önmagának,
önmagát hazudja,
az egy olyan zsákutca,
ahonnan nagyon nehezen van kiút,
valakinek a legnehezebb
a saját,
a hazudott valójával nézni szembe,
aki önmagában téved el,
nehezen talál újra önmagára,
pedig a hazugság
a csalódások szülője,
nála egészen biztos,
hogy az igazság sokkal szebb,
sokkal élhetőbb,
ha önmagát téveszti meg az ember,
a teremtmény nagyszerűségét veszíti el,
hogy végül önmagára találjon,
ahhoz térkép az igaz szeretet,
ami megmutatja az ember csodáját,
neki szüksége nincsen
az önáltató hazugságra.

2009. nov. 15.

Fazekas Miklós - Csillagfény


Fazekas Miklós
Csillagfény

Csillagok?
Nem, dehogy, csak
szemeid látom
csillagoknak!
Tűzhányó?
Nem, dehogy, csak 
szívem izzik, s tűnik
tűzhányónak!
Ha szemeid
nem látom én,
szívem kihűl, és
kihuny a fény -

Fazekas Valéria - Hitet koldulva


Fazekas Valéria
Hitet koldulva

Nem jó most így egyedül,
nincstelen érzés itt legbelül,
hallgatag nesz nem felel,
aggódó szívem mérlegel.

Erőtlen hangom elhalkul,
szárnyatlan kérdés porba hull,
ébred a félsz, úgy gyötör,
vihara szaggat,elsöpör.

Kimondott szó ül ajkamon,
véresre marta a sóhajom,
kétség között remény lohol,
anyai szívem zúg, zakatol.

Pókhálót fonnak csendszavak,
hitet koldul a pillanat,
függöny táncol,szél hegedül,
nem jó most így egyedül.

Zsiga Lajos - mindörökre ...!


Zsiga Lajos
mindörökre…(!)’

az élet iskolája
hol mindenki diák
ő a minden…
éjek- nappalok
szerelmek- kalandok
mi péppé gyúrhat téged
formába önthet
sablon ember lehetsz
jól fésült s kegyes
milliárdból egy
ki az úton
a többivel megy
vagy kiállsz a sorból
s magad mész
az ugaron barázdát tépsz
harcban edzve… győzve
talán társra lelsz
vagy rokkantan
földre rogysz
az élet végig tapos
újra s újra felkelve
egyenes gerinccel
nem megtörve…
farkasszemet nézel
önmagaddal a tükörben
méltóságod keresve
harcolsz újra-újra…
mindörökre…

Ihász-Kovács Éva - Apró szigetem Magyarország


Ihász-Kovács Éva
Apró Szigetem Magyarország

Ez a szülőföld muzsikája
a mindig-remény ezüst hárfa
a vágyva-vágyott drága Éden
Ahová megszületni érdem
bárha a véletlenek hozták
hazám ez a gyönyörű ország
honvágyam volna akkor hogyha
szívem nem e hazának foglya
s voltaképpen mit is tehetnék
az összekuszált ezer emlék
a lét és nemlét partjainál
mindig zengeti édes Hazám
S még dalolok a rigókkal
altasson el a rigódal
s tegyük a dolgunk emberül

Nem hős az ki elmenekül

N. Horváth Péter - Télen a tér


N. Horváth Péter
Télen a tér

Nézem a tél arcát, mennyire nem fehér,
szakadatlan havazások dacára sem szűzi.
Tora, mint amikor a kolduló kérve kér,
s mikor a nő iparának legősibbjét űzi.


Fásult botorkálok a sár jégbordáin
keresik a könnyebb utat, ha van hazafelé.
Ötezer év kalandjával eddig jutott Káin.
S ki tudja, ha visszanézne, vajon megértené?


Vénasszonyos varjak billegnek a hóban
félénk vággyal tekintve a galambok rajára.
– Nekik mindig akad, Isten tudja honnan,
mindennapi kenyerüket ki megadja mára.

Nagy Horváth Ilona - Vers ... nyomomban ...


Nagy Horváth Ilona
Vers …
 nyomomban …

Nyomomban
félhangok disszonáns muzsikája,
vállamba vág, nehéz a málha,
ledobva szétgurul
megannyi elhasznált
gondolat.
Nem könnyül,
felkapkodva őket
Isten sietve írja tovább a sorsomat.
Sapkát húz, nevetve int és elhagy minden
este,
reggel is csak hiszem, hogy visszatér,
nem történek,
nem vagyok,
a sarkon túl már nem is élek,
azt hiszem,
később illatom, nevem se volt.
Én minden szót felmarkoltam,
azt gondolva,
ha hallanak, majd jó leszek.
De talán csak képzelem magam,
talán csak úgy vagyok, mint az ágy alá bújt
félelmes neszek elalvás előtt,
s egyszer, ha mégis felnövök, lenni fogok,
és nem bánt senki,
akkor sem, ha látszom,
és nem firkál össze
felejtéssel,
ha én magamban épp bátor vagyok,
és létezőset játszanék,
hogy ne legyek mindig
olyan szomorú
mint a ház előtti pad.
Télen.

Kovács L. István - Jégbe zárt sóhajok


Kovács L. István

Jégbe zárt sóhajok


…régen elmúlt a nyár,
az ősz is messze jár,

s az idő télbe fordul,
a patakon jég csikordul.


Kopasz ágak között,
mint jégbe zárt sóhajok,
oly halkan szólnak,
szél fuvolából a dallamok.


Milliárdnyi hópehely,
kavarog, táncát járja,
a fehér hó paplan,
rátelepszik fűre, fára.


Jeges csend ült a tájra,
fák sóhaját magába zárta,
az ágon madár sem rebben,
minden oly nyugodt a csendben.


Nincs életjel sehol,
csak, a jeges szél dalol

Hatos Márta - Holnap


Hatos Márta
Holnap

holnap már
nem fog fájni
a démoni szimfónia
utolsó tétele
holnap már
elfelejtem hogy
megdermedt benned
a gondolat
szavaimon átsiklottál
mint a jégen télvíz idején
holnap már
mélyre vésett álom lesz az
érzékeny poézis
zsarátnokká szelídül
az istenek tüze
holnap
te sem emlékszel
már
milyen a szemem színe

Grigó Zoltán - Várlak


Grigó Zoltán
Várlak

Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.
Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok

Della Mária - Behavazott; - Téli csendben


Della Mária

Behavazott


Ma reggel arra keltem
behavazott már a tél,
kinézni alig mertem,
fehér pihe térdig ér.


Fenyőfa földig hajlik,
vatta paplan a hátán,
tűlevél ki se látszik,
káprázatos e látvány.


Havat most nem seperek,
jó meleg a kis szobám,
addig még ki se megyek,
amíg tele a kamrám.

*

Téli csendben




Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.


Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.


Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény,
szeretet gyújt fákon, szivekben fényeket.


Adamecz László - Meggondolhattad volna


Adamecz László
Meggondolhattad volna

Ifjú daccal a honnan-hová,
a mettől-meddig nem akadály,
távolság, magasság, a mélység,
a bűvölet, szándék nem kétség.

Távolság, akár a végtelenbe,
magasság, a hegyre, fellegekbe,
mélység, a barlangba, tengerekbe,
te ott vagy küzdeni a mindenséget.

S ragyog arcod, híred előtted,
a célt a média már bezengte,
mi veled vagyunk, mi érted vagyunk,
mi magyar szívvel, mi téged óvunk.

A cél megvalósult, mi büszkék vagyunk,
az ifjú hírét világnak adtuk, ,
milyen nagyszerű magyarnak lenni,
egyet közülünk bajnoknak tudni.

Zordra fordult időnek váltása,
bajnoknak viharban nehéz járása,
Atyánk, adj erőt neki hazajönni,
küldetését bizton befejezni.

Csak a híre jött, ő maga soha,
gyászos lett szívünk, a sors mostoha,
gyermekei árvák már örökre,
kihívásért elcserélted őket.

Ifjú daccal a honnan-hová,
a mettől-meddig talán akadály,
távolság, magasság a mélység,
a bűvölet, szándék, talán kétség.

Grimm Pálffy Piroska - Puha pihékkel ...


Grimm Pálffy Piroska
Puha pihékkel …

Zöld függönyök,
mögöttük téli alkony
vén, öreg fenyők,
jajong a csönd
boldog vagy, tetszik a maszkom?
Szívem tárom eléd!
Légy jó hozzám, fehér a Világ,
fagyva a patak,
ég kékje puha pihékkel
fájó lelkemre sok fehér tapaszt.

2019. január 5., szombat

Szomorúfűz - Zordon január


Szomorúfűz
Zordon január

Január van. Deres, csípős, zord a tél. Hideg, - maró a levegő. Ólomszürke takaróba bújt a nap. Szürke az égbolt, a fény sem látható. Búsak a kopasz fák, zörgő ágaik sírnak, dideregnek a fagyos télben. Ködös, párás, dérlepte a táj, a fű, a bokrok, a kövek. Madárdal régen nem hallható. Ha a Napocska mégis kidugja sugárszálait takarója alól, a fenyőóriás tűlevelein átbök a fény.

Ülök a meleg szobában és kukucskálok ki az ablakon, gyönyörködöm a havazásban. Először  bátortalanul hullnak a hópelyhek, mintha félnének, hogy megütik magukat, majd egyre intenzívebben, egyre sűrűbben, nagy pelyhekben. A kedvenc hóesésem.

Halk zene szárnyal mögöttem – a kinti hangulathoz illően. Jólesően melengeti lelkemet és átjárja didergő testemet a forró tea, amely a szeretet-bögrémből száll illatozóan, és a napfényt hozza el számomra. A legkellemesebb dolog – a meleg szobából figyelni a kinti világot és élvezni a meleget és a lágy, andalító zene hangját. Elmerülni benne és álmodozni.
Ködvirágok borítják a kertet a szállongó hópihe-szirmoktól. Hópamacsok takarják a fák dérlepte, csörgő ágait, - hóbundától terhesen hajolnak mélyre a tuja lombjai.
Körötte a föld porcukorként felszórva a friss pelyhekkel. Apró pillangóként táncolnak a pihék a szélben, hideg apró csókocskákat nyomnak az arcokra, cseppé válva

Nézem a szürke felhőbe burkolózott világot, csak körvonalak rajzolódnak ki elmosódottan, homályosan.

Korán alkonyodik. Zimankósak az estek, de a nappalok is vacogtatóak.  Az éjszakában az ezüst Hold is dérlepte, - apró jégvirágokat ringat a szél.

Tavaszt vár, enyhülést – a természet, hogy újra rügyet hozva lombkoronát növesszenek, mindannyiunk örömére. S újra  zöldelljenek a fák, virágozzék a lélek!

Benedek Elek - Január


Benedek Elek
Január

Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt –
Életünk egy pillanat.

.kaktusz - A szeretet (január)




.kaktusz
A szeretet (január)

Tudod arra gondoltam,
a szeretet szinte már elcsépelt szó,
különösen így újév hajnalán,
a nélkülöző szegény azt gondolná,
szó, ami semmire se jó,
nem kézbe fogható,
mint a levegő, vele nem lehet jóllakni,
és mégis, annál szebbet,
annál értékesebbet nem lehet kívánni,
de szép is lenne a világ,
ha minden jókívánság szívből jönne,
ha minden ilyen teljesülne,
a szeretet mindent beragyogna,
olyan lenne a Földanya,
mint egy fénylő napkorong,
ami nem perzselne, csak melegítene,
nem vakítana, csak adna világosságot,
ha nem is vitamin, ami megvásárolható,
és nem egy gyógyszer, kedélyjavító,
ha nem is lehet érte semmit kapni,
az ellenálló képességet mégis növeli,
javítja a közérzetet,
és ami nagyon fontos,
segít túlélni a legnagyobb nehézséget,
a mindent túlélő szeretetreményt ad,
szomorúságban is mosolyt csalogat,
az ember, ha elkezd benne hinni,
általa megváltozik,
hinni,
mint egy valóságos Istenben,
valóságos Isten a valóságos emberben,
mindenható ő,
egy valódi teremtő,
olyan,
mint egy tökéletes túlélőcsomag,
vele könnyebb elviselni
még a legnagyobb vihart is
mit számít a rossz, mit a gyűlölet,
ha ott a mindent legyőző szeretet,
ami egyedül sokkal többet ér
százezer szeretetlen életnél.

2010. január. 01.