Szomorúfűz
Úttalan utak ...
Fátyolos a szemem,
Könnyek ülnek
szempillámon
Fájdalmasan ölel az
emlékezet
Fésüli arcom a csípős
szél
Homály mögé bújik a
fény
Gyógyulni sem tudok
már,
Szerelem csillaga nem
az enyém
Alkonyodik, leszáll a
napom,
Szememet lassan lezárom,
Partot nem ér már
csónakom,
Száll az ég felé
fohászom
Minden a csöndbe
dermed,
Örökre itt vagy
mélyen a szívemben
Életem körülölelte
életed,
Fényt árasztottál ősz
fejemre
De kialudt reményed
lángja
Elsodródtál messze a
végtelenbe
Úttalan utakon, a felhőkön
túlra,
Szívem helyén most
kődarab,
Két szemem síró
könnyfolyam
Lélekcsöndem messzire
szárnyal
Emlék vihara útra
indul
A távolságot hidakkal
összeköti
Árvává lettem nálad
nélkül
Még csillannak
itt-ott a fények,
Közeleg az idő:
súgják a szelek
Csend mindenütt –
halkan ringatva
Árnyak osonnak tova
az elmúlásba
http://www.youtube.com/watch?v=f30wvzjsEqI
VálaszTörlés