2013. február 8., péntek

Ágai Ágnes - Visszahajlás



Ágai Ágnes

Visszahajlás


Gyerek vagyok,
sápadt és sovány,
szemem tágra nyitva,
kérdezem a világot,
nem felel.
Egy gyereknek senki nem válaszol.

Belém gyökereznek a miértek,
kérdőjellé görbülök,
feliszom a szavakat,
szürcsölöm, ízlelem őket.
A szavak táncolnak, énekelnek,
a szavak rám fonódnak,
a szavak simogatnak és mesélnek.

Figyelem a sorsot,
faggatom: mire készül.
A sors hajója némán elúszik.
Dörgő mennyboltok alatt
szertefutó emberi lábak.
Villám pengéje villan,
felszabja az éj feketéjét.
Vihar után az ég
visszakékül.

Dobog a Föld szíve,
Csókízü nyarak hevét
zúzmarás telek hűtik.
Testem őre testőröm.
Jövőt fest vászonra a festő,
de a színeket
nem tudja kikeverni.
Az időt beütjük a keresőbe,
a gép leblokkol.
A múlt vigyorog a falakról.
Nevetve nézek könnyeimre.

1 megjegyzés: