2013. február 14., csütörtök

Berze Tünde - Bársonyéj



Berze Tünde

Bársonyéj

Magamra öltelek éjjelente,

mint az est égi csillag-köntösét,

s hang nélkül halkan sír bennem,

elveszett angyal éneke.



Kifosztott lelkem kis morzsái,

szelíd álomként porba hullnak,

s bársony talpain felém oson

az időcsomóba érő éj.



Lázas lüktetése lassan elemészt,

s maradok örök láncra vert rab,

pokol mélyén sötét angyal martalék;



s szerelmem hullócsillag hátára,

mint tüzes égi lovast felültetem,

hagyom, hadd vágtasson végtelen.

1 megjegyzés: