Gligorics Teréz
Csillag fénylett a
felhőtlen égen,
Mellettünk vén folyó
ballagott,
Elpirulva néztünk fel
a holdra,
Igy, esténként, mennyit láthat ott...
Mendegéltünk szépen
kéz a kézben,
Átugorva gondot,
bánatot,
Előttünk járt még egy egész élet,
A jövőbe szem nem láthatott...
________________________
Hideg falak, hova
lett a gyermek,
Hisz tegnap még sírt
a keblemen,
Keresem a két kis
meleg karját,
Rózsás arcát,
hangját, s nem lelem...
Vidám kedvű, dalos
ajkú párom,
Sárgult levél pihen
sírodon,
Keresztfádat simogatom csendben,
S könnyes szemmel
rólad álmodom...
Ring a bánat a folyó
medrében,
Dajkálgatja őt a jó
anya,
Zokog, zokog, míg
elapad könnye,
S megbékélve
bandukol haza...
Fenn a fákon a levél
sem rebben,
Alszik már a szörny,
a fájdalom,
Pihenj, emlék, aludj
te is szépen,
A tegnapot már nem
fájlalom.
S míg a madár
ébreszti a hajnalt,
Elringatom magam víg
dalán,
Szemeimben úgy ragyog
a holnap,
Mint vakablak, öreg
ház falán...
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=8tB7uqs0Z6Q
VálaszTörlés