2013. március 12., kedd

Szomorúfűz - Csendemben (Az én csendem ...)



Szomorúfűz

Csendemben (Az én csendem ...)
Az úton bogáncs bokor. Sodorja, fújja a szél.
Bármerre indulok, emlékek kísérnek, szomorúsággal szívemben.
Gyermekkorom varázslatos világa.
Összekuszálódott életem.
Szél voltam valamikor, végigjártam ösvényeimet.
Szelíd tekintettel borul rám az est, nyugalommal ölel.
Az éjszakai égbolton ezüstlik a Hold.
Újra élem csendemben, hogy ki voltam, kivé lettem.
Az emlékek árnyai lebegnek felettem, már vigaszt nem nyújtanak.
A dallamok is elhalkulnak, egyre távolodnak.
Isten kegyelme – a szunnyadó gondokkal áldást hint rám olykor.
A sors sötét tavain úszkálok,
felhőkön ülök és árnyak vetülnek álmaimra.


http://www.youtube.com/watch?v=pasNn56KmNs 

2 megjegyzés:

  1. http://www.youtube.com/watch?v=YYWUW1Jqik4

    VálaszTörlés
  2. Meghallgattam a videót is, elolvastam a verset is,

    szomorúan szép mindkettő...

    VálaszTörlés