Szomorúfűz: Szomorúfűz - Időben és térben

Szomorúfűz

Időben és térben

Felhők mögé bújik a Nap, így köszön el a nappaltól.

Alkonypírban ég a horizont.

Megérkezik az este. Sötétbársony takarót fest fölénk.

Felragyog az esthajnalcsillag.

Szemedben is csillagok fénylenek.

Különös álmok rabja vagy.

Eltűnnek az árnyak, pihenni térnek a csillagok, s a Hold.

Az égi óceánon áttörnek a fények,

lélegzik a hajnal, madarak dallama szárnyra kel.

A titkok szétfoszlanak.

Bennünk új remény születik: egy új nap.

A csendből ritmusosan dobban szíved.

A Nap arannyal öntöz meg és a szellő szelíden simogat.

Arcodon mosoly, szemedben öröm.

Összeférceled az eget a földdel, indulsz tova, - időben és térben.

Szomorúfűz