Hanyecz István
Álom
Nyár csendes éjjelén
Csak veled álmodtam
én
A csillagos ég
végtelenén
Szilaj paripán vágtattam
én
Széles fehér tejútnak
mezején
Sűrű ködben térdig
gázoltam én
Könnycseppekkel
küzdöttem én
Sirattam arámat kit
elvesztettem én
Csak énem siratja
félbeszakadt álmom
Szép nyarat mely
elszállt szánom-bánom
Aprócska emlékkel itt
énemet vigasztalom
Emlékszel fürge gyík
riadtan kúszott ágon
Hogy meg ne lássam
halkan surrant tova
Ahol rozsdás levelek
közt oltalmát találja
Nyugalmat ád néki
avar selymes ágya
Pihenni alászállott
száraz levelek árja
Egy sem maradt a
kopár ágon árva
Erősen tűz a meleg
párás fojtó levegő
Vadul gomolyog fodros
fehér füst felhő
Láthatatlan sűrű
ködben alakja eltűnő
Óriás könnycseppje
gurul el mint kő
Didergő hangja cseng
fülembe mint ö
Keresztül haladva
fehér réten át feltűnő
Fáradt karomat felé
nyújtom ki kérlelő
Darvaknak szárnyán
jöjj utánuk epedő
Szálljatok magasba
vágyaim őt űző
Vöröslő ég hajnalán
boldogan ébredő
http://www.youtube.com/watch?v=7Tdw3C0ECfs
VálaszTörlés