2013. augusztus 9., péntek

Fridli Zoltán - A csend



Fridli Zoltán

A csend
Értem a csendet, hallom szavát,
Percet éget, érzem izzadság szagát.
Nyögve nyeli óra a percet,
Néha megtöri a csendet.


Máskor meg űzi, hajtja,
Időt, észrevétlenül múlatja.
Csend, az lehet kínos,
Avagy áhítatos, hasznos.


Két ölelkező léleknek,
Beszédesek a csendek.
Egy szót sem szólnak,
Az órák úgy múlnak.


Mégis, csendben egymás mellett,
Ha kérdik, az a nap, gazdagon tellett.
Beszél a csend, értsd szavát,
Lehet az száz karát,


Vagy szorultan zavaró,
Mindent megtagadó.
A csend nem hamis, nem átkot szóró
Egyenes, őszintén szóló.


Mert a csend, beszél,
Nem fújja azt el, holmi szél,
Csend is érti gondolatod,
Figyeli minden mozdulatod.


Érezd, halld, tapintsd,
Hogy szíved úgy tanítsd,
Törd meg, ha kínos,
Hallgass, ha hasznos.

1 megjegyzés: