Csoóri Sándor
Carmina burana
Hányfelé, élek,
istenem!
a házam itt van, ott
a kenyerem,
asztalom
holdsütésben, székem fagyban,
szemem sajduló
gyászban hagytam.
Csellengő napok
pásztora –
vagyok a Mindig,
vagyok a Soha,
szakadt estéken nő
alszik velem,
vagy a gyöngyöződő,
kifáradt végtelen.
Budán vagy Pécsett,
egyre megy –
ott gyúlok föl, hol
kedvem tönkre megy,
ott éledek, hol mások
föllazulnak,
borért és bánatért
vagy altatókért nyúlnak.
Talán ha volna
otthonom
s körülmoházna
gyöngéd oltalom,
ez a világ mézesen
rámtalálna
s mint édesfiát, jóízűn
fölzabálna.
Hát élek, ahogy
élhetek,
avas deákként mondok
éneket,
torkom reszel,
hangszálam sodrott birkahúr –
nem leszek soha
pártfő, se tisztes gondnok úr!
http://youtu.be/P0ctd_ZWjUw
VálaszTörlés