2013. december 10., kedd

Lyza - Életem



Lyza

Életem
Életem a kék ég, szívem rajta a Nap,
alig-alig látszik, felhők között halad.
Újra tündökölne, csillogna, ragyogna,
ha a reménységnek csekély szele fújna.

Életem sivatag, szívem fáradt vándor,
étlen-szomjan ballag és megállna bárhol.
Nagyon megfáradt már, kimerült, pihenne,
ha egy hűs forrásra, oázisra lelne.

Testem az életem nagy rideg börtöne,
rabmadár a szívem, fogva vagyon benne.
Boldogan dalolna, újra szárnyra kelne,
hogyha új életre, szerelemre lelne.

1 megjegyzés: