Gárdonyi Géza
Tél farka a pusztán
Már napok óta borult
az idő.
A földön hó. A havon szürke köd.
A fának éjjelenkint préme nő,
s a nap fehér folt csak a föld fölött.
Apám szótlan álldogál s pipál.
Mi gyermekek ásítunk nagyokat.
A kalitkába gubbaszt a madár.
És csöndes a föld, az egész határ.
De ím egy hétfőn a köd felszakad,
s a nap kitűzi aranyzászlaját:
a végtelen sík fehér patyolat:
víg varjúhad száll a határon át.
Apám fütyörészve kapál.
Mi gyermekek napon vagyunk,
s a falnál, ahol meleg a sugár
golyóval játszunk, ugrunk, futkosunk.
Az anyám ablakot nyit és porol.
A rigónk táncol és bomlottul dalol,
s a napsütésbe ki-kikandikál.
Ó áldott napfény! áldott napsugár!
A földön hó. A havon szürke köd.
A fának éjjelenkint préme nő,
s a nap fehér folt csak a föld fölött.
Apám szótlan álldogál s pipál.
Mi gyermekek ásítunk nagyokat.
A kalitkába gubbaszt a madár.
És csöndes a föld, az egész határ.
De ím egy hétfőn a köd felszakad,
s a nap kitűzi aranyzászlaját:
a végtelen sík fehér patyolat:
víg varjúhad száll a határon át.
Apám fütyörészve kapál.
Mi gyermekek napon vagyunk,
s a falnál, ahol meleg a sugár
golyóval játszunk, ugrunk, futkosunk.
Az anyám ablakot nyit és porol.
A rigónk táncol és bomlottul dalol,
s a napsütésbe ki-kikandikál.
Ó áldott napfény! áldott napsugár!
http://m.youtube.com/watch?v=O9L3K550-jE
VálaszTörlés