2014. február 2., vasárnap

Gyóni Géza - Hópelyhek



Gyóni Géza

Hópelyhek

I.



Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy csókodért epednem.
- Ugye nevettél akkor engem?



Azt hittem: elperzsel az arcod -
Őrült vágy vívott bennem harcot,
- De egy belső hang visszatartott.



S bár csókod visz az üdvösségre
S a vágy alatt szívem elégne,
- Rá hallgatok, azt súgja: még ne!



II.



Te vagy a fény, a szin, a dal nekem -
Terólad írom legszebb énekem!



De te ne tudd meg azt soha, soha,
Hogy tehozzád sír mindenik sora.



Csak hamva szálljon hozzád nesztelen,
Ilyen szerelmes, csöndes éjfelen.



Mikor a kinom éget végtelen -
A dalt szivemnek lángján égetem.



S neved az éjben százszor elrebegve
Hamvát rábizom az éji szelekre:



Vigyék tehozzád. Párnádon elöntve
Legyen veled örökre, mindörökre.



S legyen rajt álmod tiszta, hófehér,
Mint a halott dal, mely szivedhez ér.

2 megjegyzés: