Berze Tünde
Sóhaj
Rám borul fájdalmával
a csend
csillámló szemcséi belevájnak
bánattól feslő szívem burkába,
s üvöltő őrületben meghasad,
mint átkozott terhüket hátukon
cipelő, feketéllő égi fellegek.
Megcsonkított szépsége porlik
minden hirdetett ős-erénynek,
fagyott szívekben haldoklik
igaz régi szó, szép, tiszta tüze,
s keselyűk lesik prédára várva
habzó nyállal szájuk szegletében.
Fojtogató lég kering körös-körül,
s hatalma van már a gyalázatnak,
hamisságuktól bűzlő sötét árnyak
falják s nyelik az igazság sóhaját,
mert üres világukban dőzsölnek,
romlásba döntenek hős-szenteket.
csillámló szemcséi belevájnak
bánattól feslő szívem burkába,
s üvöltő őrületben meghasad,
mint átkozott terhüket hátukon
cipelő, feketéllő égi fellegek.
Megcsonkított szépsége porlik
minden hirdetett ős-erénynek,
fagyott szívekben haldoklik
igaz régi szó, szép, tiszta tüze,
s keselyűk lesik prédára várva
habzó nyállal szájuk szegletében.
Fojtogató lég kering körös-körül,
s hatalma van már a gyalázatnak,
hamisságuktól bűzlő sötét árnyak
falják s nyelik az igazság sóhaját,
mert üres világukban dőzsölnek,
romlásba döntenek hős-szenteket.
http://youtu.be/0i8K4PCXVpk
VálaszTörlés