2015. február 3., kedd

Baráth Sándor - Csalódás



Baráth Sándor

Csalódás

Arra megyek, hol nincsenek utak,
Távolról kéklő völgy és hegyeken:
Lábaim alatt földrögök futnak,
Túrabakancsomban ellebegek.


Hol kék madaram, hogy boldog voltam?
Télen is nyílott nékünk kikelet.
Évtizedek, amit összevontam,
Kerítés, mi tartotta szívemet.


Jó lenne egy gyér, lakatlan sziget,
A Spitzbergákra akár elmegyek.
Akad ott nékem egy-egy zöld liget,
Nyugtatná friss csendje a lelkemet.

1 megjegyzés: