Válóczy Szilvia
Egy tekintet
margójára
Olyan, mint a csend.
Elhalkult térben szinte lebeg a gondolat. Szemedben új felismerés, a valóság,
mely bogaradban ül, s kémleli azt a legnagyobb természetességgel. Érzem, ahogy
érzed a végtelent, a nyár fútta, üde csókot, melyet az ajak dob felszabadult
vággyal. S ha pillák altatják a kósza perceket, álmok közt jár a tett, s az
akarat. Csupán csak parányi ész, mi értheti, mert inkább a szív dobog
szüntelen.
*
Szemtől szemben
Szemtől szemben
hirtelen
megszűnik a világ
megszűnik minden,
s fénnyé olvad
a gondolat
a létezés, a tudat.
Nincs sejtés
nem kutat
csak a lélek tör
magának utat.
http://youtu.be/URFNGga6PTI
VálaszTörlés