Gligorics Teréz
Valóság
Boldogságot többé nem
remélve
ébredtem fel végre
lassan, félve.
Furcsa ez az ébren
állapot.
Életemért nem
hullottam térdre,
sőt, könnyezve nézek
fel az égre,
mert búcsúznak, akik
várnak ott…
Börtönöm volt nekem
ez az élet.
Akárcsak a rabot az
itélet,
fogva tartott mint
egy állatot.
Kínjaimnak te
vetettél véget.
Szívet adtál, mely
most lángol, éget,
s oltani a tüzét,
- harmatot…
S mégis kétlem:
valóság vagy álom?
Mikor két szemem
lezárom,
Átrepülök három
életet!
Egy elérhetetlen, s
ott a párom,
amelyiket élem, az
csak álom,
s a harmadikban
várlak tégedet…
A kétkedés lángja
füstöl bennem.
Itt a virág, csak le
kéne szednem,
életemet mégis
eldobom…
Ha egyszer boldog
mernék lenni!
De a tegnap könnyeit
feledni,
eltemetni, ma már nem
tudom…
http://youtu.be/bomruMcciY4
VálaszTörlés