2015. július 5., vasárnap

Maczkó Edit - Napszámosok



Maczkó Edit

Napszámosok


Bús dalt sír az esti szél
Rátelepszik a lomha fákra
Borzong a holnap kezétől
Mintha a tegnap is fájna


Vörös dunnában pihen az ég
Esőillattól részeg a hajnal
Elázott virágok bólogatnak
Kezet fognak a felkelő nappal


Ráleheli csókját a harmat
A föld elfásult szolgáira
Sós ízű nedvet rak a tűzmadár
Homlokuk mély barázdáiba


Dacol e korral az akarat
Új idő, új gátakat rakat
Míg szolgája lesz a Földnek
Nászukból csak szolga marad.

1 megjegyzés: