Nagy Ilona
/pirospipacs/
...egyszerűen
szerelem...
Egyetlen dolog van a világon, ami soha, senkit nem zavar... és ez a szerelem.
Ez a bonyolult, és összetett érzés, amit életünk során többször is van
szerencsénk átélni, ami gyakran fáj, és sokszor az egekig repít. Annyi érzésre
haragszunk, de erre az egyre sosem. Szeretjük érezni, s amikor nincs, akkor
mocskosul hiányzik... akár bevalljuk... akár nem.
Nincs a világon szebb érzés... és ezt mindenki elismeri. A költő, aki megénekli, a festő, ki megfesti, és a zeneszerző, ki megkomponálja... s mind-mind, őszintén teszi. Mert a szerelemnek ódája, dallama, és színei vannak.
Pedig tulajdonképpen egy vacak kis izé...! ami meghatározhatatlan, megfoghatatlan, és megfejthetetlen. Emberi aggyal felfoghatatlan, jelentéktelen... csöppnyi valami! Csupán egy furcsa, szorító érzés a gyomrodban, egy állandóan sajgó izgalom a szívedben, egy hullám... ami magával sodor, egy merülés... amely a mélybe húz, egy villanás... mi elvakít, egy szárnyalás... mely az egekig emel. A szédülés, a forgás, a lebegés, az ájulat, a kábulat, és a mámor... a vágy, a gyönyör, és a kielégülés. Izgalom és nyugalom, egy selymes, símogató, elringató dallam... s egy hosszú, andalító tánc. Egy olyan életérzés, ami mindent maga mögé utasít... józan észt... s érveket. Észbontó, ködösítő, tompító, fájdalomcsillapító, kábító, és mámorító...
Mégis egész életünkben ezt az érzést keressük... hol megtaláljuk... hol elveszítjük... de folyamatosan vágyunk rá, mert kell nekünk ez az apró micsoda...! micsoda...? egy csoda...! egy vacak kis izé... ami egyszerűen szerelem.
Nincs a világon szebb érzés... és ezt mindenki elismeri. A költő, aki megénekli, a festő, ki megfesti, és a zeneszerző, ki megkomponálja... s mind-mind, őszintén teszi. Mert a szerelemnek ódája, dallama, és színei vannak.
Pedig tulajdonképpen egy vacak kis izé...! ami meghatározhatatlan, megfoghatatlan, és megfejthetetlen. Emberi aggyal felfoghatatlan, jelentéktelen... csöppnyi valami! Csupán egy furcsa, szorító érzés a gyomrodban, egy állandóan sajgó izgalom a szívedben, egy hullám... ami magával sodor, egy merülés... amely a mélybe húz, egy villanás... mi elvakít, egy szárnyalás... mely az egekig emel. A szédülés, a forgás, a lebegés, az ájulat, a kábulat, és a mámor... a vágy, a gyönyör, és a kielégülés. Izgalom és nyugalom, egy selymes, símogató, elringató dallam... s egy hosszú, andalító tánc. Egy olyan életérzés, ami mindent maga mögé utasít... józan észt... s érveket. Észbontó, ködösítő, tompító, fájdalomcsillapító, kábító, és mámorító...
Mégis egész életünkben ezt az érzést keressük... hol megtaláljuk... hol elveszítjük... de folyamatosan vágyunk rá, mert kell nekünk ez az apró micsoda...! micsoda...? egy csoda...! egy vacak kis izé... ami egyszerűen szerelem.
https://m.youtube.com/watch?v=-xBIKewkeEI
VálaszTörlés