2015. október 9., péntek

Bodó Csiba Gizella - Lassú ébredés



Bodó Csiba Gizella

Lassú ébredés 
A falon a hajnali utca tánca,
Lombot veszítő fák karját
Szél cibálja, s bólint közülük
Halványsárga, poros világgal
Az álmos lámpa, vetített árnyak,
Mint szellemjárás, szobám falára.
Az óra ütemes ketyegése;
     – menni kéne,
     – kelni kéne,
magát vezeti egykedvűen,
vagy nekem szól egymásra lépő ríme?
A szél a redőnyön zongorázik,
A diófa zörgő csontja fázik,
Hangja régi sirató ének,
Hol már a fejfák is vének
október – úgy elvinnélek
fényes szárnyú, hajnali géppel
tenger partjára melegedni,
pálma ágát szikkadt karodra tenni,
hol koszorúd készülne orchideából –
de csak a lámpa táncol,
október könnyét hallom ablak keretre,
süllyeszt dallama ágy-melegbe,
még magához vonz egy rövid álom
teendőim zsolozsmázom.
Minden hajnal furcsa egyveleg,
Fények, árnyak, figyelek, perelek,
Rádió duruzsol, halk Smetana,
Óránként más a vér nyomása,
Pulzusom figyelem, belealszom,
Fejem párna alá fúrt kezemre hajtom,
Járj szívem, ahogy az óra kettyen,
Holnap – ez már a ma –
Van még bőségesen tettem,
Engedj ébredni néhány évig
Mi hátra van még megtehessem!
Megtehessem!

1 megjegyzés: