Pné Juhász Mária
Tél haikuban
Hópehely lejti
végtelen táncát, éjbe
simulva fázik.
Fénytelen égen,
szürke reménybe bújik,
a fáradt holdfény.
Szél jeges szárnyán,
nyugszanak létek, jégbe
fagyottan élnek.
végtelen táncát, éjbe
simulva fázik.
Fénytelen égen,
szürke reménybe bújik,
a fáradt holdfény.
Szél jeges szárnyán,
nyugszanak létek, jégbe
fagyottan élnek.
*
Tél csendje
Bodros fellegek
szürke vánkosán,
álomra hajtotta fejét a Nap,
fénytelen égről a köd földre szállt,
bokrok ölén levelek suttogtak,
félősen egymáshoz bújtak a fák,
sóhajuk visszhangzott az avarban,
kopár ágak között szél citerált,
kidőlt fatörzs fölött őzbak suhant,
színtelen mezők fátyol-homályát,
Hold fénye festette ó-aranyra,
álomba dermedt jéghideg fűzfák,
vártak a megváltó virradatra.
álomra hajtotta fejét a Nap,
fénytelen égről a köd földre szállt,
bokrok ölén levelek suttogtak,
félősen egymáshoz bújtak a fák,
sóhajuk visszhangzott az avarban,
kopár ágak között szél citerált,
kidőlt fatörzs fölött őzbak suhant,
színtelen mezők fátyol-homályát,
Hold fénye festette ó-aranyra,
álomba dermedt jéghideg fűzfák,
vártak a megváltó virradatra.
https://m.youtube.com/watch?v=FiEFPJMuwPc
VálaszTörléshttp://youtu.be/FiEFPJMuwPc
VálaszTörlés