Hollósy Tóth Klára
Az égi rónán
Égi rónán ballag a
nyár,
izzó, vörös arcú nap
dobálja szét az
aranyát,
a zsenge zöldre
lecsap.
Tűzkorona van
homlokán,
a lét Prométeusza,
aranyat szór a király
a földre, vízre,
habokra.
Perzselve forr a
lángolás,
ő az ég tűztáncosa,
tikkasztva jár a
tájon át,
égő sebeket ragyogva.
*
Az égi tükör
*
Az égi láng
Az égi láng arany
fényét ontja
a kiéhezett, szomjas
föld felett,
csak tűz válaszol a
lázas szomjra,
szinte lángolva ad
feleletet.
Egyre nagyobb
sugarakat bontva
tikkasztja a zöldülő
életet,
barna foltokat éget a
lombra
nem enyhíti a lobogó
tüzet.
Micsoda nyár ez!
Milyen ragyogó!
gomolygó fellegek,
fény, lobogó,
viola, rózsa, zsálya
illatok.
A tárulkozó messzeség
felett
lobog a szomjas
önkívület,
mint lebegő, vöröslő
angyalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése