2016. július 13., szerda

Kondra Katalin - Árvalágyhaj



Kondra Katalin

Árvalányhaj


Álomból, ha riad tűző napsugárra
Rá hajlik törékeny pipacsok vállára
Vágyakozva susog feléjük, nem értik
Aztán elpirulva egymás közt beszélik:
Látod, milyen merész? Mindenkinek bókol,
Állítom, épp olyan szemtelenül csókol!
Nyári éjszakákon ölelkezve ringat
Hangyát, legyet, tücsköt, százféle bogarat
Azt hiszi nélküle árva lesz a világ
Játszik a széllel, s az megfésüli haját.

1 megjegyzés: