Gősi Vali
Végzetünk a lét
míg sorsunk fonalát
titokban
szövik valahol,
rejtélyes, néma
jelenés,
képlékeny illúzió az
életünk csupán;
körös-körül számtalan
torz,
öntelt látomás,
káprázat és vízió
bambul és szédít
gonosz törpeként
létünk hatalmas
kőfalán,
elhallgatva végzetünk
őstitkait,
hogy mennyi lecke,
próba
és néha balszerencse
vár az út során.
Ámítanak – s mi
hisszük talán –
hogy nem létező szó a
„fonák”,
s hogy nem színehagyott,
de tündéri
e világ, és
elrendeltetés,
hogy szerencsés
csillagzat alatt,
puha vánkoson
álmodhatjuk
a ránk váró, milliárd
életcsodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése