József Attila - Ősz

József Attila

Ősz

A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
  s fonnyadt, puha...

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
  volna a fa...

Ó, kedves, ránk tekint,
zeng az ősz megint.
Eső mormog s rá a
  nép nyomora...

A szomszédban szegény
mészároslegény
ajkán sír, mint árva,
  egy furulya...

*

Másik változata:

A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
  s fonnyadt, puha...

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár
mintha kalitkája
  volna a fa.

Akárhogy rejtem is
jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
  egy némaság.

Jövőm emlékeit
búk lebbentgetik -
elillan ma éjjel
  az ifjuság.