Szeitz János
Élet és halál
Az élet értelmévé
nemesíteni a halált,
a gondolkodás, hogy
tetszetősebb legyen,
és értelmesen
illeszkedjen az életbe a halál,
megkerüli önmagát.
Sőt, csupán mert élt,
ettől ékesen a
természet fölött győztes legyen,
túlélni a rút
enyészetet a földi vég után.
Ám a titkos esély a
büszke halálvárás mögött,
a csalóka remény,
hogy övé lesz a végtelen.
De ha így lenne is,
hogy az élet értelme a halál,
- amit a gondolkodó
emberek közül számosan
ismét bizonyítva
vélik, vallják, és hirdetik,
én tagadom! Bár
tudom, makacs hitem itt
nem sokat jelent.
Ahogy van, a kezdet
és a vég között enyém a lét,
Hatalmak, kufárok
adják-veszik hosszát, terét,
de lényege enyém,
megsemmisülésem senkié.
Előtte lehettem
szerelmi vágyban képzelet,
és leszek - talán
emlék, az illúzió az enyém,
csak én tudom és
hiszem. Hogy valóban milyen.
azt senki sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése