Torma Zsuzsanna - Játszótársam

Torma Zsuzsanna

Játszótársam 

(evokáció)
Társak vagyunk hosszú évek óta,
De nem játsszuk ezt a szerepet,
Kezdetektől komolyan gondoltuk
Mi együtt éljük le az életet.
Voltak gondok, de mi megoldottuk,
Néha könnyen, s néha nehezen,
Volt vidámság, de volt néha bánat,
Sok-sok szép emlék most is eleven.
Néha gyorsan, néha lassan lépve
Múltak évek, hónapok, s napok,
De azért én elmondhatom, hála
Istennek, hogy még én Veled vagyok!
Játszótársak? Tán sohasem voltunk,
Mi csak csendben élünk, s szeretünk,
Szóváltásunk nem volt nagyon hangos,
Az ágyban is még együtt heverünk.
Nézeteink néha nem egyeztek,
S összevesznünk, hogyha sikerült,
Néhanap én fordítottam hátat,
De kibékültünk, mire kiderült!
Mára, mire idősebbek lettünk,
Csendesebben telnek el a napok,
Fészekalja is kirepült mára,
Játszogatni sincs kivel már nekünk!
Bár lehet, hogy játék csak az élet,
De ha egy van, hát vegyük komolyan,
Nem éltünk mi soha csak a mának,
Szeretünk, s így élünk boldogan!