Albert Ferenc - Tiszteld Őt, a Nőt

Albert Ferenc

Tiszteld Őt, a Nőt

Egy férfit gyúrt az Úr agyagból;
Majdan a Teremtő klónozott.
Egy satnya kis oldalbordából
Csodás mesterművet alkotott.
Testében az éltető bölcső;
Melyben kicsírázik az élet.
Friss nektárt csepegtető emlők
Ölén telnek a gyermekévek.
A gyermekévek véget érnek;
Új „Éva” már a láthatáron.
Egy ősi ösztön hajtja véred
Megszerezni őt bármi áron.
Amire vágysz, tőle megkapod;
Megértést és forró szerelmet.
Szíve alatt hordja magzatod,
S vajúdva szüli meg gyermeked.
A mécses lángját féltőn óvja,
Aggódás végig az élete;
Gyengéden ölel át két karja
És simogat ráncos, vén keze.
Elszállnak a rohanó évek,
Agg korban is melletted áll ő;
Köszönj néki éltet’ és szépet,
Mit nem adhat más, csak Ő a NŐ!