.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
az egyszerű lélek,
mikor megérkezik
erre a bonyolult
világra,
olyan lehet, mint
mikor
valaki elköltözik
egy idegen
földrészre,
nem ismeri a helyi
szokást,
a nyelvet, az ízeket,
minden más,
mint amit látott
addig …
először még
próbálkozik
önmagának megmaradni,
de a tanulnivaló,
a tennivaló annyi,
hogy a gyökerek
ápolására
idő nem marad…
a léleknek
emberül kell
megtanulni,
s talán a nehéz
munkában
önmagáról el is
felejtkezik,
éli a lélek-nélküliek
mindennapos életét,
mint kinek nincsen
hazája,
nincs anyanyelve,
gyökerei sincsenek,
de nincs igazán
otthona se…
ahhoz, hogy önmagára
emlékezzen,
kell valami nagyon
nagy trauma,
ami úgy megrázza,
hogy visszatéríti az
életbe…
talán a
megrázkódtatásnak
mindig a szeretet az
oka,
attól kezdve
két énje van az
embernek,
két testvér: az egyik
Márta,
aki végzi a
mindennapok
sokszor fárasztó
munkáját,
a másik Mária, aki
önmagát,
a lelket, a
szeretetet
mindenbe beleadja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése