Szomorúfűz: Szita Zoltán - A messzi végtelenbe

Szita Zoltán

A messzi végtelenbe

Eszmélésem kezdete óta úgy tűnik néha,

sem a szó, sem a szív, sosem lehet léha.

Háborúk dúlnak, és vér van mindenütt,

ártatlan emberek szinte állattá vadulnak

mint akiknek már se hitük, se istenük!

Most már én is nyugodtan bevallhatom,

hogy szeretni kéne, de nagyon, nagyon!

És szabad szívben, szabad dobbanással,

majd sohasem parolázni a megalkuvással

és soha senkivel, és soha semmi mással!

Eszmélésem kezdete óta, úgy tűnik néha,

hogy meg-meg érint a mindenség szerelme

ezért a szívemet bezártam a te szívedbe,

nehogy elröppenjen a messzi végtelenbe!

Szomorúfűz