2013. január 8., kedd

Szomorúfűz - Áll az idő ...



Szomorúfűz

Áll az idő ...

Napok óta áll az idő. Az égbolt szürke palástot öltött magára.

Ködruhába takarózott a természet. Néha síró szelek kavarognak felettünk.

Ilyenkor a napsugarak is kidugják lábukat a ködfátyol fölött.

Azután hirtelen kezd ragyogni az égbolt.

A nappalok kifényesednek és sziporkázó csillagok borítják az éjszakákat.

Januárból ballagva hirtelen vált az időjárás.

Megindulnak a felhők, feltámadnak a szelek, hogy kisöpörjék a ködöt, a párát.

Távolabbra látunk, a mezőkön, réteken megjelennek az állatokat legeltető, terelő emberek.

A leszálló alkonyban  - éjszakai pihenőre készülve.

A patakok vize még hidegen csillan, de már vidám csobogással indul útjára.

Az éjszakákban az eddig csendes világ is életre kel, és az angyalok őrzik a létet.

1 megjegyzés: