Vadrózsa - Csöndbe bocsátva

Vadrózsa

Csöndbe bocsátva

Ragyogtak csillagok tekintetemben:
remény, öröm, szeretet…
EGY most hunyorog megrekedve.
Homályt szitált az élet íriszembe.
Fénytelen vagyok!
Lelkem vakon bolyong,
megkövült álmok szegélyén lépkedek.
Zárt kapuk várnak!
Anyám látja a láthatatlant:
haza nem találok.
Elterelt a bizalmatlanság.
Árva galamb lelkem
nem repül már hitem oltárára.
Riadtan tovaszállt.
Kérdések halma a csöndbe bocsát…