Zsiga Lajos
még csend ül a teraszon
sötét fénytelen a nesz
hiába gombolja szét
csillagkabátját az ég
még a reggelre várni kell
elveszett álmok kószálnak
szótlan erdők felett
széttépett felhők között
a hajnal lassan dereng
még a reggelre várni kell
míg megleli lélek a testet
felébrednek álomból a félszek
míg magához tér az értelem
s görcseit kioldja a féktelen
még a reggelre várni kell
de ott lent a hegyek alatt
ébredő madár dala zeng
s a hegy mögött szótlan
tüzes szemével a Nap
csodálkozva rám nevet
magával hozta a reggelt
ezer hegedű húzná
akkor se lenne szebb
mint a felkelő Nap
ki mindenkinek a vigasz
ki e földön élni akar
sötét fénytelen a nesz
hiába gombolja szét
csillagkabátját az ég
még a reggelre várni kell
elveszett álmok kószálnak
szótlan erdők felett
széttépett felhők között
a hajnal lassan dereng
még a reggelre várni kell
míg megleli lélek a testet
felébrednek álomból a félszek
míg magához tér az értelem
s görcseit kioldja a féktelen
még a reggelre várni kell
de ott lent a hegyek alatt
ébredő madár dala zeng
s a hegy mögött szótlan
tüzes szemével a Nap
csodálkozva rám nevet
magával hozta a reggelt
ezer hegedű húzná
akkor se lenne szebb
mint a felkelő Nap
ki mindenkinek a vigasz
ki e földön élni akar
http://www.youtube.com/watch?v=YZNHOYfom6U
VálaszTörlés