Debreczeni Zsolt - Akiben a szeretet lakozik

Debreczeni Zsolt

Akiben a szeretet lakozik

Akiben a szeretet lakozik,
annak a szívében nagy jóság rejtőzik.
Kibontja a lelkének tündöklő virágát,
porral hinti be, szerelmét, a lánykát.

Völgyhasadék szélén, lágy harmat párolog,
felszárad a könny is, bájos idill támolyog.
Nyári hangulatban, száradt virágokban,
elbújó, álmodó, néma szeretet van.

Világító lámpás, szívet verő érzés,
morduló, zajongó-zaklatás a féltés.
Megnyugvó, álmodó mélabús harangszó,
csendülő száncsengő, tájképet bűvöl Ő.

Megannyi verejték, kínzó vágyak nyoma,
hullik le lényemről, a világ alvó pora.
Szólít egy halk nesszel, a szélnek fújó léte,
ott elsöprik az érzést, hogy nincsen többé béke.

Királyok királya, béke fejedelme,
szeretetnek hatalma, vissza ne élj vele!
Bársony és köd, hópihe; vaj sima a paplan,
betakart a nagy hó, fenséges házában.