Hollósy Tóth Klára
A csenden át
Elmentél tőlem szépen, csendesen,
gyávaságba fúlt mégis a vágyad,
az időm feledésnek szentelem,
de a lélek még ellene lázad.
Hitet adtál nekem, új életet,
mégsem maradhatsz, nincsen bocsánat,
kergettük csak az álomképeket,
s most hullatjuk egymásra a vádat.
Ahogyan egy vékony, gyenge ágról
felrebben gyorsan, elszáll a madár,
a rögtön nekirugaszkodástól
lendül az ág, változik az irány,
s visszarántja, míg ide-oda inog,
majd nyugalmi állapotba kerül,
mozdulatlan vár majd, mint a sírok,
miután, majd vissza egyenesül.
Így ránt vissza téged is a hiány,
s megnyugszik a szív újra, visszahűl,
utánad kiált minden porcikám,
de remélem, egyszer végre elül…
http://www.youtube.com/watch?v=iRc4PPWvWGs
VálaszTörlés