Kamarás Klára
Jöttem, s vagyok
Én Pécsről jöttem, több mint ötven éve
e számomra idegen, bús vidékre,
hol eső után a főtéren is
lehúzta akkor cipőmet a sár.
Jöttem, s nem tudtam, hogy itt rám mi
vár.
Öreg mamák alázattal köszöntek,
mert őseiktől annyit örököltek,
hogy így kell szólni: Kezicsókolom.
Hisz’ urak jártak köztük az úton.
A köves téren most szökőkút áll.
Ünnepnapokon fényes utcabál,
tűzijáték és egy vidám tömeg
mutatja, mind mi jó,
…bár nem mindenkinek.
Az ötven év elég, hogy otthonom
legyen e város, s vannak, kik
szeretnek,
mégis mint földönfutó, bús eretnek
úgy élek itt, …ahol majd elfelednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése