László - Vajúdó hajnal

László

Vajúdó hajnal ...

Vajúdó hajnal
szül egy új napot
vörösre festve az eget,

tenyeremben szorítok
egy kihunyt (hulló)csillagot.
Álmosan ölelem magamhoz a reggelt,

az éj rémálmaim okozta barázdák
lassan simulnak ki arcomon,
izzadt testem takarja paplanom,

a hideg, göcsörtös ujjával cirógat,
fagyos szellő jár táncot takaróm alatt,
gyűlnek már a fekete fellegek a vörös égen…

II.
Vajúdó hajnal
szül egy új napot,
nem sír, nem ragyog,

feketére festi a firmamentumot.
Élettelen ölelem magamhoz a reggelt,

az éj rémálmai okozta barázdák
nem simulnak ki arcomon,
kihűlt testem takarja paplanom,

a hideg, göcsörtös ujjával cirógat,
fagyos szellő jár táncot takaróm alatt,
egy ismerős érzés magával ragad…